Sziasztok!
Kicsit később, mint ahogy kiírtam, de itt is van a hetedik fejezet!
Remélem tetszeni fog nektek!
A komit köszönöm szépen R.S.-nek! Nagyon örültem neki!
Jó olvasást mindenkinek!
Puszy Chanel
-Jó reggelt!- köszöntött vidáman Tay.
-Neked is.
-Hogy aludtál?
-Rosszul.- válaszoltam azt hiszem egy kicsit szigorúan, még a tegnap esti miatt. Már úgy néz ki, hogy teljesen józan, ezért egy kicsit megenyhült a szívem, de ha még egyszer olyat elkövet, akkor kő kövön nem marad az egyszer biztos.
-Miért?- nézett rám egy kicsit döbbenten.
-A hülye kötél miatt. Elszorította a csuklómat.- megnéztem a kezem ott, ahol a kötél van, és láttam, hogy egy kicsit ki van dörzsölődve. Megfogta a Taylor a kezemet, majd kiparancsolt az ágyból, és úgy ahogy voltam leráncigált a konyhába. A gyógyszeres dobozért nyúlt, ami az egyik konyhaszekrényben lapult. Miután elővette, elkezdett benne turkálni. Egy kis idő múlva egy kenőcsöt vett ki a dobozból, és a csuklómat bekente vele. Hihetetlenül jó érzés volt, ahogy az ujjai lágyan simogatták a kezemet.
-Köszönöm.- suttogtam, miután bekente a kezem.
-Nincs mit, de miért nem kötötted ki, ha fájt?!
-Mert amúgy is megszegtem a szabályokat, amikor egyszer kikötöztem.- sütöttem le a szemem. Idáig nem tudta, hogy nem együtt fürödtünk, de most el kell neki mondanom.
-Mikor?- kérdezte megdöbbenve. Látszik, hogy semmire nem emlékszik, ami este történt.
-Amikor zuhanyoztunk.
-Tudtam!- kiáltott fel Kellan. Ijedten kaptuk fel a fejünket, és a hang irányába fordultunk. Hallgatózott? Ezért még meg fogom fújtani.
-Mit tudtál?- kérdeztem kicsit ingerülten.
-Azt drágám, hogy biztos nem fürödtetek együtt!
-Nem tanított meg anyukád arra, hogy nem illik hallgatózni?- kérdeztem tőle egyelőre még nyugodtan.
-Valami ilyesmit mondott,- gondolkodott el a nagy melák- de nem szoktam illedelmes lenni. Angyalom van egy ötletem.- lépett oda hozzám, és a kezét a derekamra rakta.
-Mi az?- kérdeztem félve a választól. Kel ötleteiből még sose sült ki semmi jó. A fülemhez hajolt, és mintha ott se lenne Tay, a fülembe súgta a "fantasztikus" ötletét.
-Nem mondom el senkinek, hogy csaltatok, ha el jössz velem valahova.- Nem!- tiltakozni akartam, de nem akarom megsérteni azzal, hogy még meg se fontolom az ajánlatát.
-Kel nem tudtad, hogy nem illik társaságban sugdolózni?- kérdezte türelmetlenül Tay.
-De tudtam, és az egy hülyeség, mert ha csak ketten lennénk, akkor miért sugdolóznék?- ha még egy baromságot benyög, én felvagdosom az ereimet. Ezt nem bírom!
-Na mit mondasz cica?- a vigyor sose tűnik el az arcáról? Mindig ott virít a fején. Még sose láttam úgy hogy nem vigyorog.
-Még át kell gondolnom.- hazudtam neki, hisz semmi féle képpen nem megyek el vele sehova.
-Jó, de ne sokáig gondolkodj.- kacsintott rám, majd elvonult a nappaliba tévét nézni.
-Mi az a fantasztikus ötlet?- kíváncsiskodott Tay.
-Az, hogy ha elmegyek vele valahova, akkor nem mondja el a többieknek, hogy csaltunk.- feleltem könnyedén.
-Nyugodtan megtudhatják a többiek, hogy nem voltunk összekötve végig, nem kell ezért randiznod Kellel, csak ha te is akarsz.- a végét, mintha kicsit kelletlenül mondta volna, de lehet, hogy csak én hallottam rosszul.
-Nem fogok elmenni vele.- jelentettem ki.
-Akkor akár le is szedhetnénk a kezünkről ezt.- emelte fel a kezét és mutatott rá a kötélre.
-Persze.- miután kioldoztuk egymást, felmentünk Tay szobájába. Először én zuhanyoztam, majd Tay, és miután mind a ketten végeztünk, lementünk, hogy megreggelizzünk. A csajok még nem voltak fent, csak egy pár srác. Kel, Sam meg Tom. Rob meg a csajok pedig még mindig szunyókáltak. Már csak Rob meg Ashley vannak összekötve, de ki tudja, hogy ők be vállalták e a közös fürdőzést. Sam és Kris nem vállalták be, ahogy Tom és Clari, és Kell és Nikki sem, meg persze mi sem. Kell szomorúan vette tudomásul, hogy nem megyek el vele sehova, de miután Clari felébredt, rögtön elfelejtette, hogy engem hívott meg alig pár órája randizni. Miután megreggeliztünk, addigra már mindenki felébredt, és én elszívtam egy szál cigit Robbal, mert csak ő dohányzik a srácok közül. A csajok közül még Kris is cigizik, de amikor mi mentünk, akkorra már elszívott egy pár szálat, és nem akart csatlakozni hozzánk.
-Jól érzem, hogy még mindig nem bízol bennem. Ugye?- kérdeztem Robtól.
-Sajnálom, de nem tudok bízni.- nézett rám szomorúan.
-Ha nem lennék újságíró, az segítene?
-Lehet.
-Lie!- kiabált Clari. Miután elnyomtam a cigim, bementem a nappaliba, ahonnan a hang jött. A kanapén feküdt, és épp Kel masszírozta a lábát.
-Ha a lustaság fájna, akkor te ordítanál.- ültem le a kanapéra, és a barátnőmre néztem.
-Tudod, hogy nem vagyok lusta, csak energiatakarékos.- nézett rám nagy okosan.
-Hagyjuk a hülyeséget, és mond, mi volt olyan fontos?
-Semmi, csak nem tudtam hol vagy.- vonta meg a vállát.
-Ez most komoly? Azért kellett félbe szakítanom a cigizést, hogy megtudd hol vagyok?- néztem rá tetetett nyugalommal.
-Öhm....Igen.- gondolkodott el egy pillanatra, majd halál komolyan rám nézett.
-Jössz nekem egy doboz cigivel.- mondtam, majd felálltam a kanapéról, és kimentem a kertbe, hogy szétnézzek végre. Eddig mindig csak sötétben jártam kint, vagy csak az erkélyről láttam. Rengeteg bokor, virág, és természetesen fa alkotta a kertet. Ahogy kiléptem az ajtón, balra mentem, és a sövény elvezetett, egy gyönyörű szökőkúthoz. Az egyik padra leültem, ami szemben volt a kerttel. A kertben a piros, és sárga színek domináltak, meg természetesen a zöld. Egy ideje kint ültem, amikor megjelent mellettem Tay. Leült mellém, de nem mondott semmit. Végül én törtem meg a csendet.
-Nagyon szép a kert, és természetesen a ház is.- ennél nagyobb hülyeséget nem is mondhattam volna.
-Szeretek ide kiülni és gondolkodni.- nézett rám. A telefonom csörgése zavarta meg az ismét beálló csendet. A főnököm volt az. Napokig nem mentem be dolgozni, arra hivatkozva, hogy még gyűjtök információt a cikkhez. Igazából még nagyon hozzá se kezdtem. Felvettem a telefont, miután felkeltem a padról, és megfelelő távolságba mentem, hogy ne hallja miről beszélek.
-Hogy állsz a cikkel?- Mrs. Epps sosem kerít. Rögtön az elején belevág a mondandójába.
-Még van egy kis munkám vele.
-Mikorra lesz kész? Holnap.- jelentette ki.
-Rendben.- egyeztem bele, majd már csak a vonal egyenletes búgását hallottam. Visszamentem Tayhez elköszönni tőle, mert haza kell mennem, ha be akarom fejezni a cikket.
-Haza kell mennem.- ültem le mellé a padra.
-Már is? Muszáj?- nézett rám szomorúan.
-Be kell fejeznem egy munkámat, mert ha nem lesz kész holnapra, akkor ki fognak rúgni.
-Keríthetek neked egy sokkal jobb munkát.
-Ez nagyon nagylelkű, de muszáj mennem.- néztem rá szomorúan. Nagyon csalódott volt, és a szívem majd meg szakadt.
-Akkor legalább had vigyelek haza.- kérdezte reménykedve.
-Rendben.- egyeztem bele. A srácoktól is elbúcsúztam, és mivel Clari úgy döntött, hogy ő is hazajön, mind a kettőnket hazavitt Tay.
-Mikor találkozunk legközelebb?- kérdezte Tay, mikor hazaértünk a kapuban.
-Nem tudom.- válaszoltam őszintén.- Majd hívlak.
-De ha nem hívsz, akkor én foglak.- nézett rám komolyan.
-Szia.- köszöntem el tőle, és az autóból kiszállva a kapu felé vettem az irányt. Mikor felértem a lakásba, Clarit a kanapén fekve találtam meg, amint épp a távirányítót nyomkodta.
-Azt hittem nem is találsz haza.- már megint kezdi a poénkodását.
-Megyek megírni a cikket.- úgy tettem, mint aki meg se hallotta azt amit az előbb mondott.
-Ne csináld már!- háborodott fel.- Ne hogy megírd azt a cikket!- kiabált velem, mint egy elmebeteg.- Ha szereted, akkor nem fogod megírni. És nem fogod megírni, mert te bizony szereted. Nem is kicsit!- közölte velem, mintha jövőbe látó lenne. A laptopommal a kezemben, kiültem az erkélyre, és elkezdtem gépelni. Pár órával később majdnem kész is voltam, csak át kellett nézni, és a betűtípusokat kellett átállítani.
-Nem követheted el ezt a hibát!- rontott ki hozzám az erkélyre Clari. A végén mégis kiderül, hogy jós képessége van, és rájött, hogy el fogom küldeni a cikket a főnökasszonynak.
-Milyen hibáról beszélsz?
-Arról, hogy így örökre el fogod veszteni azt a férfit, akit szeretsz.
-Én nem szeretem Tayt!- jelentettem ki, amiben teljesen biztos voltam idáig. A hitem kezdett meginogni, és gondolkodnom kellett.
-De szereted!
-Hagyjál már kérlek Clarissza!- tudom, hogy utálja, ha kimondom a keresztnevét. Olyankor szoktam csak ezt tenni, amikor ideges vagyok. Olyankor mindig visszavonót fúj, de most nem tette. Csak azért is mondta a magáét, hogy hibát követek el, ne tegyem meg, stb. A cikket elmentettem több helyre, és még a pendrive-omra is, mert ahogy ismerem, képes rá, hogy letörli a cikket a gépemről, ha megtalálja. Elmentem lezuhanyozni, majd lefeküdtem aludni.