Everlasting love or career?- 5. fejezet

Sziasztok!
Itt az ötödik fejezet, ami kicsit rövidebb lett, és szerintem kicsit gáz!:S
Köszönöm szépen a bétázást Klariinak!(LL)
Köszönöm szépen a komenteket!
Meg szeretnélek kérni titeket, hogy lepjetek meg pár hozzászólással!
Jó olvasást mindenkinek!
Puszy Chanel


- Nagyon szép vagy! - húzott még közelebb magához, de szinte már lehetetlen volt, majd az arca közeledni kezdett felém. Már mindenre fel voltam készülve, de arra nem, ami ez után következett.

-Kel. Elkérhetem a hölgyet?- kérdezte mézes-mázos hangon Taylor.

-Jó, de majd még visszajövök.- mielőtt elment volna, még rám kacsintott.

-Köszönöm.- mosolyogtam rá hálásan Taylorra.

-Semmiség. Kérsz valamit inni?

-Te mit iszol?- néztem a kezében tartott poharára.

-A specialitásom, de lehet, hogy egy kicsit erős.

-Nem baj. Egy olyat szeretnék.- megvonta a vállát, majd elindult, hogy csináljon nekem is olyan löttyöt. Vagy öt fajta italt öntött össze, de azt nem tudnám megmondani, hogy miket. Miután a kezembe adta a poharat, még megkérdezte, hogy biztos vagyok-e benne. Kissé elbizonytalanodtam, de azért is megittam a pohár tartalmát. A lötty, amit adott egyszerűen szörnyű volt. Még szinte le se ért, de éreztem, ahogy a gyomrom tiltakozik ellene. A hányinger kerülgetett, és ezt Taylor is észrevette. Gyorsan elkezdett maga után húzni az emeletre, és közben az Én megmondtam dumát hallgathattam. Miután mindent sikeresen kiadtam magamból, szörnyen éreztem magam. A fejem majd szétrobbant.

-Hívnál nekem egy taxit?- néztem rá kérlelően.

-Nem, mert nem mész sehova. Ilyen állapotban nem engedlek el.

-De...

-Nincs semmi de! Itt maradsz és kész!- adta ki a parancsot Tay. A kezembe adott egy hosszú pólót, és betessékelt a fürdőbe. Egy ideig csak álltam a zuhany alatt, és gondolkodtam. Annyi minden történt egy nap alatt. Ez egy napra túl sok volt nekem. Elzártam a csapot, és megtörölköztem, majd felvettem a pólót, amit adott. Szerencsére egész hosszú volt a póló. Majdnem a térdemig ért. Kilépve a fürdőből Taylort kerestem a szememmel, de sehol se találtam. Azt nem mondta, hogy melyik szobában aludhatok.- gondolkodtam el. Ez lehet, hogy az Ő szobája? Ha az övé, akkor nem akarom kitúrni az ágyából. Vettem a bátorságot, és befeküdtem az ágyba, annak ellenére, hogy fogalmam sincs kié. A buli zajai felhallatszottak, de ahogy leraktam a fejem, már álomba is merültem.



Reggel amikor felébredtem, már szerintem délután körül lehetett. Kikeltem az ágyból, és mikor oldalra néztem, akkor láttam meg, hogy nem egyedül vagyok. Taylor feküdt mellettem, de fogalmam sincs, hogy került ide. A tegnap estéről nem sok mindenre emlékszem. A fürdőbe mentem, ahol rendbe szedtem magam, és találtam egy ruhát, ami nekem volt kikészítve. Felvettem, majd szépen csendben kiléptem az ajtón, és a lépcsőn lefelé vettem az irányt. Néma csend volt az egész házban, csak a lépteimet hallottam. Az egész házban a buli nyomai láthatóak voltak. Megkerestem a konyhát, hogy feltegyek egy kis kávét főni.

Mozgást hallottam a nappaliból, de nem azt találtam ott, akikre számítottam. Kellan szédelgett le a lépcsőn. Azt hittem, hogy mindjárt orra esik, de sikeresen elért a kanapéig, és ott dőlt el, mint egy krumpliszsák. Visszamentem a konyhába, és két bögrébe öntöttem kávét, hogy Kellannak segítsek észhez térni. A nappaliba mentem, és az egyik bögre kávét a kezébe adtam.

-Jó reggelt cica!- nézett rám hálásan.

-Neked is. Hosszú volt az éjszaka?

-Eléggé.- válaszolt, majd belekortyolt a kávéjába.

-Hányan vannak itt rajtunk kívül?- kérdeztem, hogy tudjam mennyi kávét kell készítenem.

-Szerintem csak a srácok vannak még meg még talán egy-két plusz fő.- most akkor ebből tudnom kellene, hogy hányan vagyunk?

-A srácok hányan vannak?- próbáltam úgy kérdezni, hogy megtudjam a választ.

-Hát tudod izé Robert, akkor Taylor, Tom, és Sam.- elég nehézkesen sikerült összeszednie, hogy mégis kikkel él együtt. Azt már meg se mertem kérdezni, hogy ki szokott kávézni, mert biztos nem tudta volna. Bementem a konyhába és feltettem még egy adag kávét. Mikor visszaértem a nappaliba Kelhez, akkor szédelgett le a lépcsőn Rob. Hasonló képen festett, mint Kellan. Mire leért hozzánk, addigra kész volt a kávé is. Hoztam neki is egy bögrével, amit megköszönt, majd az erkélyre indultam, hogy elszívjak egy szál cigit, csak az volt a baj, hogy a táskám fent maradt, és nem akartam felkelteni Tayt.

-Fiúk, nincs véletlenül cigitek?- kérdeztem meg a srácoktól, abban reménykedve, hogy esetleg nekik van. Eltelt pár perc, mire felfogták, hogy mit szeretnék.

-Nekem van. Kérsz?- emelte fel Rob a dobozt.

-Köszi.- vettem el tőle egy szálat, és a gyújtót, majd az erkélyre mentem. Amikor visszaértem eggyel többen voltak, de fogalmam sincs, hogy ki volt az.- Szia. Hayley Stryder.- nyújtottam felé a kezem, és megeresztettem felé egy mosolyt.

-Szia. Tom Sturridge. - azt hiszem ő volt a legéberebb a srácok közül. Egész, jól vagyis inkább nagyon jól nézett ki.

-Kérsz kávét?

-Az életmentő lenne.- visszaadtam Robnak a gyújtóját, majd kimentem a konyhába, öntöttem Tomnak kávét, amit kivittem gyorsan, majd főztem még egy keveset.

-Kivel van ez a csaj?- kérdezte Tom a többiektől. Nem szoktam hallgatózni, és most sem hallgatóztam, csak olyan hangosan beszéltek, hogy tisztán hallottam mindent.

- Taylor hozta tegnap, de azt mondta, hogy csak barátok.- válaszolta Kellan.

-Akkor azt mondjátok, hogy nem a csajotok?- kérdezte Tom. Nem válaszolt senki, vagy csak nem hallottam, mert a kávé lefőtt. Kimentem vissza hozzájuk, mintha nem hallottam volna semmit. Leültem a kanapéra Tom mellé, aki rögtön felém fordult, és faggatni kezdett.

-Van barátod?- kérdezte mosolyogva, majd a válaszomtól még nagyobb lett a mosolya.- Hogy lehet, hogy egy ilyen szép lánynak nincs barátja?

-Sokat dolgozom.

-Hol dolgozol? És mit?- nézett rám hatalmas szemekkel, mintha meglepődött volna, hogy dolgozom.

-Kérlek, ne utáljatok.

-Nyugi nem fogunk.- mondták mindannyian.

-Újságíró vagyok.- nyögtem ki nagy nehezen. Rob és Kel a kávét, amit még szürcsölgetett, majdnem kiköpték, és majdnem megfulladtak.

-Azt mondtad, hogy újságíró vagy?- kérdezett vissza Kel.

-Még igen. De most nem azért vagyok itt, hogy infót gyűjtsek rólatok.

-Akkor mégis miért?- kérdezte barátságtalanul Rob.

-Mert Taylor a barátom, és ő hívott meg.

-Én megbízom benne. Nem fog cikket írni rólunk.- mondta Tom.

-Én is megbízom benne.- mosolygott rám Kel.

-Ha ti megbíztok benne, akkor én is.- adta meg magát Rob.

-Köszönöm.

-Sziasztok!- jött le a lépcsőn Tay.

-Szia.- köszöntünk neki.

-Kérsz kávét?- kérdeztem mosolyogva.

-Nem köszi. Nem kávézom. Hány óra van?

-Három múlt.- válaszolt Tom.

-Tessék? Három? Nekem mennem kell. Clari már biztos sík ideg. Most biztos haragszik rám, és szóba se fog állni velem.

-Nem veszítesz vele semmit.- morogta az orra alatt Taylor.

-Hallottam.- szóltam hátra a vállam felett, miközben a lépcsőn siettem fel Taylor szobájába. Megkerestem a táskám, és hívtam egy taxit, majd lementem vissza a többiekhez, hogy elköszönjek tőlük.

Everlasting love or career?- 4. fejezet

Sziasztok!

Megérkeztem a negyedik fejezettel együtt! xD

Remélem tetszeni fog nektek!

Köszönöm az ellenőrzést Klariinak! (szeretlek szívem(L))

Jó olvasást mindenkinek!

Puszy Chanel

Mit keres itt Taylor Lautner?- gondolkodtam el, de rögtön rájöttem. Apa biztosan az egyik új filmjének lesz a rendezője.

- Lisa, Taylor bemutatom a kislányomat Hayleyt, és a barátnőjét Clarit. Taylor egy pillanatra megdermedt, majd óvatosan hátrafordult. A szemében először meglepettséget, majd haragot fedeztem fel. Kitartóan álltam a tekintetét, amely szinte égetett.

- Te vagy John lánya?- kérdezte cseppet sem kedvesen.

- Neked is, szia! És igen én vagyok. Valami nem tetszik?- kérdeztem olyan dühvel és hanggal, ahogy Taylor is tette, de nekem nem ment olyan könnyen, mint neki.

- Sziasztok, Elisabeth vagyok! - próbálta oldani a hangulatot Lisa.

- Szia Hayley, de a barátaimnak csak Lie.

- Ti ismeritek egymást?- kérdezte apa, kicsit megkésve.

- Igen - válaszolt Tay.

- Na, ne ácsingózzunk itt! Üljünk asztalhoz - terelt be mindenkit apa az ebédlőbe. Taylor velem szemben foglalt helyet, ami nagyon nem tetszett. Kerestem valami menekülő utat, ami gyorsan eszembe is jutott. Felálltam az asztaltól és a konyha felé vettem az irányt, hogy segítsek anyának.

- Te tudtad, hogy Taylor jön?- támadtam le, amikor beléptem a konyhába.

- Hát persze. Ugye milyen fantasztikus?- ájuldozott anya.

- Nagyon- forgattam a szemem.

Az ebéd hihetetlen unalmas volt. Egy csomó filmes dologról beszélgettek, ami nekem olyan volt, mintha kínaiul mondták volna. Egy dologra viszont felfigyeltem. Mikor arról beszéltek, hogy nincs még női főszereplő és a nevem szóba került, akkor felkaptam a fejem. Még középiskolába jártam színjátszó körre, amit nagyon szerettem, de hogy egy filmben szerepeljek, Mr. Nagyképű Szexi Farkassal az ki van zárva.

- Kicsim mit szólsz ehhez?- kérdezte mosolyogva apa.

- Az ki van zárva- jelentettem ki.

- Legalább gondold át. - kérlelt Lisa.

- Rendben. - egyeztem bele, majd miután elnézést kértem felálltam az asztaltól, és felmentem a szobámba, hogy rágyújtsak egy szál cigire. Nem fogok szerepelni egy filmben vele. Az ki van zárva.

- Bejöhetek?- kérdezte az erkélyajtóban állva Taylor.

- Gyere. - kicsit furcsán nézett a cigire, azért udvariasságból rákérdeztem, hogy zavarja-e.

- Nem. El kell vállalnod a film szerepet. Tudom, hogy nem akarsz velem egy filmben szerepelni, de nem hagyhatod ki ezt a lehetőséget.

- Nem miattad nem vállalom el. Nekem nincs semmi keresni valóm egy filmben. - eloltottam a cigimet, és mivel lezártnak tekintettem a témát, vissza leindultam a többiekhez.

- Kérlek, gondold át! - állított meg a karomnál fogva. Felnéztem Taylor gyönyörű barna szemeibe, és éreztem, hogy a világ kezd megszűnni körülöttem. Teljesen lefagytam, és csak akkor kaptam észbe, amikor az arca közelíteni kezdett felém. Mielőtt még az ajka az enyémhez ért volna, sikeresen elfordítottam a fejem, és gyorsan a lépcső felé kezdtem futni.

- Lie kérlek, várj!- szólt utánam, amikor a lépcső tetején jártam. Lent nem akartam jelenetet rendezni, ezért álltam csak meg. Amikor megfordultam, akkor ért oda hozzám. Már csak arra eszméltem fel, hogy a száját rátapasztotta az enyémre. A karjaimat a nyaka köré fontam, és úgy húztam közelebb magamhoz a fejét. A keze a derekamat ölelte, és úgy húzta a testem közelebb magához. A nyelve bebocsátást kért a számba, amit meg is adtam neki. Perceken át csókolózhattunk. Ez egyszerűen fantasztikus volt!- ámuldoztam a csókunk után.

- Le kellene mennünk. - tért először magához Tay.

- Ühüm. - értelmes reakció. Azt hiszem, hogy nem fogok egyhamar magamhoz térni. A lépcsőn lefele menet egymás mellett sétáltunk.

De most mi lesz? Az érzéseimmel se vagyok tisztába, így nem tudom, hogy mihez kezdjek. Szeretem? Nem szeretem? Á! Fogalmam sincs, mit akarok! Taylor egyáltalán tudja? Lehet, hogy ő sincs tisztában az érzéseivel. A gondolatmenetemet Clari szakította félbe, aki a könyökével bökött oldalba. Szúrósan néztem rá, de ő csak vigyorgott rám.

- Kislányom döntöttél már? - kérdezte apa.

- Még nem.

- Rendben, de kérlek, komolyan gondolkodj rajta. - bólintottam, majd folytattam a gondolataimba merülést. Még cikket is kellene írnom, ha meg akarom tartani a munkámat. - jutott eszembe később. Miért ilyen bonyolult minden? Miért nem lehet minden tök egyszerű?! Minden és mindenki ellenem van.

Két órával később már hazafelé tartottunk Clarival, akit majd megevett már a kíváncsiság órák óta.

- Mi történt köztetek Mr. Lautnerrel? - kérdezte vigyorogva.

- Semmi. - válaszoltam gyorsan. - Csókolóztunk. - adtam meg a választ percekkel később. Clari nem szólt semmit, de már a nézésétől is kényszert éreztem rá, hogy elmondjak neki mindent.

- Tudtam! - ujjongott barátnőm. - Akkor most jártok is?

- Fogalmam sincs. - rántottam meg a vállam.

- A filmszerepet elvállalod? - folytatta a kérdezősködést.

- Nem tudom. Én már semmit se tudok.

- Szívem! Csak hallgass a szívedre, és minden rendben lesz. A szíved megsúgja, hogy mit tegyél még akkor is, ha helytelennek érzed.

Mikor hazaértünk, kiültem az erkélyre egy doboz cigi, és a laptopom társaságában. Bekapcsoltam a laptopom, és amíg vártam, hogy életre keljen, elszívtam egy szál cigit, és néztem az embereket, ahogy sétálnak az utcán. Voltak szerelmes párok, zenét hallgató, és szitkozódó emberek is. Amikor időm engedte, akkor mindig kiálltam ide és figyeltem az emberek viselkedését. A telefonom pityegni kezdett, így jelezte, hogy üzenetem érkezett.

Szia! Meg kellene beszélnünk a dolgokat. Valamikor találkozhatnánk? Mondjuk ma este nyolckor a Palm Pubban? Tay.

Gyorsan írtam egy válasz SMS-t, hogy rendben, majd próbáltam összeszedni a gondolataimat, hogy mit mondjak neki. Ránéztem az órámra, ami már fél nyolcat mutatott. Gyorsan összeszedtem a cuccaimat, és bepattantam az autómba. Éppen időben érkeztem meg a pubba. Még sose jártam itt, de már hallottam róla. Az egyik eldugott sarokban találtam rá Taylorra, a gondolataiba merülve.

- Szia! - köszöntem, amikor odaértem hozzá.

- Szia! - leültem vele szemben, majd néma csendbe burkolóztunk. Percekig néma csendben ültünk, és csak néztük egymást.

- Tudom, hogy meg kell beszélnünk azt a csókot. - kezdtem, de fogalmam se volt, hogy-hogy folytathatnám.

- Épp ezért szerettem volna, hogy találkozzunk. Megértem, ha te csak ezt az egészet el akarod felejteni. - Fogalmam sincs, hogy mit mondjak. Szeretem? Nem szeretem? Nem tudom. A csók fantasztikus volt, de nem hiszem, hogy bírnék egy filmsztárral randizni. Fotósok, újságírók mindenhol. El tudom képzelni, hogy milyen, mert nekem is kellett követnem sztárokat. Nem tudom, hogy el tudnám viselni, ahogy a média folyamatosan követ. Elmondtam neki is a dolgokat, és mintha kissé csalódottnak tűnt volna, de egyetértett. Megbeszéltük, hogy csak barátok leszünk, majd elmentünk hozzájuk. A barátai házibulit csaptak, és Taylor meghívott engem is. Fél óra autózás után egy nagyon elit környékre értünk. Mindenhol hatalmas házak, gyönyörű kertek. Egy kicsit ideges lettem, hisz nem ismerek senkit Taylor barátai közül. Egy hatalmas udvarra álltunk be, egy kicsinek nem mondható ház elé. Egy pár ember épp befelé tartott, de amikor meglátták Taylort megálltak az ajtóban és megvárták, amíg odaérünk.

- Sziasztok! - köszönt ezer wattos mosolyával Tay, miután köszöntem én is, bemutatkoztak ők is. A két srácot Alexnek és Peternek hívják. A lányt meg Jessicának. Mindannyian nagyon aranyosak voltak. Bent rengetegen voltak, és kizártnak tartom, hogy mindenkinek meg tudnám jegyezni a nevét, akihez Taylor odavitt. A Twilightos kollégái is itt voltak, és őket is bemutatta, de már mindenki nevét tudtam, hiszen írtam már mindenkiről. Ashley nagyon aranyos csaj, ahogy Nikki is. Kristen egy kicsit furcsán méregetett, de nem nagyon érdekelt. A srácok Kellan, Jackson és Rob hatalmas nagy arcok. Leültem hozzájuk a kanapéra Kellan és Ashley közé, és egy percig sem unatkoztam. Ha Ashley a mellette ülő Nikkivel beszélgetett, akkor Kellan szórakoztatott. Rengeteg pia fogyott el, amiből persze nekem is ki kellett vennem a részem.

- Csajszi jössz táncolni?- állt fel mellőlem Kellan, és vigyorogva nézett rám.

- Öhm. Persze. - kicsit furcsa volt, mellette állni, mert másfél fejjel magasabb volt nálam. Teljesen olyan érzésem volt, mintha törpe lennék. Mikor kiértünk a tánctérnek kikiáltott részhez, benyomtak egy lassú számot. Ezt a táncot lehet, hogy elhalaszthatnánk. - gondoltam magamban, de Kellan máshogy vélekedett erről. Közelebb húzott magához. A kezét a derekamra rakta, én pedig a kezem a nyaka köré fontam. Kicsit nyújtózkodnom kellett, így egy kicsit kényelmetlen volt.

- Nagyon szép vagy! - húzott még közelebb magához, de szinte már lehetetlen volt, majd az arca közeledni kezdett felém…

Hayley ruhája: