Everlasting love or career?- 4. fejezet

Sziasztok!

Megérkeztem a negyedik fejezettel együtt! xD

Remélem tetszeni fog nektek!

Köszönöm az ellenőrzést Klariinak! (szeretlek szívem(L))

Jó olvasást mindenkinek!

Puszy Chanel

Mit keres itt Taylor Lautner?- gondolkodtam el, de rögtön rájöttem. Apa biztosan az egyik új filmjének lesz a rendezője.

- Lisa, Taylor bemutatom a kislányomat Hayleyt, és a barátnőjét Clarit. Taylor egy pillanatra megdermedt, majd óvatosan hátrafordult. A szemében először meglepettséget, majd haragot fedeztem fel. Kitartóan álltam a tekintetét, amely szinte égetett.

- Te vagy John lánya?- kérdezte cseppet sem kedvesen.

- Neked is, szia! És igen én vagyok. Valami nem tetszik?- kérdeztem olyan dühvel és hanggal, ahogy Taylor is tette, de nekem nem ment olyan könnyen, mint neki.

- Sziasztok, Elisabeth vagyok! - próbálta oldani a hangulatot Lisa.

- Szia Hayley, de a barátaimnak csak Lie.

- Ti ismeritek egymást?- kérdezte apa, kicsit megkésve.

- Igen - válaszolt Tay.

- Na, ne ácsingózzunk itt! Üljünk asztalhoz - terelt be mindenkit apa az ebédlőbe. Taylor velem szemben foglalt helyet, ami nagyon nem tetszett. Kerestem valami menekülő utat, ami gyorsan eszembe is jutott. Felálltam az asztaltól és a konyha felé vettem az irányt, hogy segítsek anyának.

- Te tudtad, hogy Taylor jön?- támadtam le, amikor beléptem a konyhába.

- Hát persze. Ugye milyen fantasztikus?- ájuldozott anya.

- Nagyon- forgattam a szemem.

Az ebéd hihetetlen unalmas volt. Egy csomó filmes dologról beszélgettek, ami nekem olyan volt, mintha kínaiul mondták volna. Egy dologra viszont felfigyeltem. Mikor arról beszéltek, hogy nincs még női főszereplő és a nevem szóba került, akkor felkaptam a fejem. Még középiskolába jártam színjátszó körre, amit nagyon szerettem, de hogy egy filmben szerepeljek, Mr. Nagyképű Szexi Farkassal az ki van zárva.

- Kicsim mit szólsz ehhez?- kérdezte mosolyogva apa.

- Az ki van zárva- jelentettem ki.

- Legalább gondold át. - kérlelt Lisa.

- Rendben. - egyeztem bele, majd miután elnézést kértem felálltam az asztaltól, és felmentem a szobámba, hogy rágyújtsak egy szál cigire. Nem fogok szerepelni egy filmben vele. Az ki van zárva.

- Bejöhetek?- kérdezte az erkélyajtóban állva Taylor.

- Gyere. - kicsit furcsán nézett a cigire, azért udvariasságból rákérdeztem, hogy zavarja-e.

- Nem. El kell vállalnod a film szerepet. Tudom, hogy nem akarsz velem egy filmben szerepelni, de nem hagyhatod ki ezt a lehetőséget.

- Nem miattad nem vállalom el. Nekem nincs semmi keresni valóm egy filmben. - eloltottam a cigimet, és mivel lezártnak tekintettem a témát, vissza leindultam a többiekhez.

- Kérlek, gondold át! - állított meg a karomnál fogva. Felnéztem Taylor gyönyörű barna szemeibe, és éreztem, hogy a világ kezd megszűnni körülöttem. Teljesen lefagytam, és csak akkor kaptam észbe, amikor az arca közelíteni kezdett felém. Mielőtt még az ajka az enyémhez ért volna, sikeresen elfordítottam a fejem, és gyorsan a lépcső felé kezdtem futni.

- Lie kérlek, várj!- szólt utánam, amikor a lépcső tetején jártam. Lent nem akartam jelenetet rendezni, ezért álltam csak meg. Amikor megfordultam, akkor ért oda hozzám. Már csak arra eszméltem fel, hogy a száját rátapasztotta az enyémre. A karjaimat a nyaka köré fontam, és úgy húztam közelebb magamhoz a fejét. A keze a derekamat ölelte, és úgy húzta a testem közelebb magához. A nyelve bebocsátást kért a számba, amit meg is adtam neki. Perceken át csókolózhattunk. Ez egyszerűen fantasztikus volt!- ámuldoztam a csókunk után.

- Le kellene mennünk. - tért először magához Tay.

- Ühüm. - értelmes reakció. Azt hiszem, hogy nem fogok egyhamar magamhoz térni. A lépcsőn lefele menet egymás mellett sétáltunk.

De most mi lesz? Az érzéseimmel se vagyok tisztába, így nem tudom, hogy mihez kezdjek. Szeretem? Nem szeretem? Á! Fogalmam sincs, mit akarok! Taylor egyáltalán tudja? Lehet, hogy ő sincs tisztában az érzéseivel. A gondolatmenetemet Clari szakította félbe, aki a könyökével bökött oldalba. Szúrósan néztem rá, de ő csak vigyorgott rám.

- Kislányom döntöttél már? - kérdezte apa.

- Még nem.

- Rendben, de kérlek, komolyan gondolkodj rajta. - bólintottam, majd folytattam a gondolataimba merülést. Még cikket is kellene írnom, ha meg akarom tartani a munkámat. - jutott eszembe később. Miért ilyen bonyolult minden? Miért nem lehet minden tök egyszerű?! Minden és mindenki ellenem van.

Két órával később már hazafelé tartottunk Clarival, akit majd megevett már a kíváncsiság órák óta.

- Mi történt köztetek Mr. Lautnerrel? - kérdezte vigyorogva.

- Semmi. - válaszoltam gyorsan. - Csókolóztunk. - adtam meg a választ percekkel később. Clari nem szólt semmit, de már a nézésétől is kényszert éreztem rá, hogy elmondjak neki mindent.

- Tudtam! - ujjongott barátnőm. - Akkor most jártok is?

- Fogalmam sincs. - rántottam meg a vállam.

- A filmszerepet elvállalod? - folytatta a kérdezősködést.

- Nem tudom. Én már semmit se tudok.

- Szívem! Csak hallgass a szívedre, és minden rendben lesz. A szíved megsúgja, hogy mit tegyél még akkor is, ha helytelennek érzed.

Mikor hazaértünk, kiültem az erkélyre egy doboz cigi, és a laptopom társaságában. Bekapcsoltam a laptopom, és amíg vártam, hogy életre keljen, elszívtam egy szál cigit, és néztem az embereket, ahogy sétálnak az utcán. Voltak szerelmes párok, zenét hallgató, és szitkozódó emberek is. Amikor időm engedte, akkor mindig kiálltam ide és figyeltem az emberek viselkedését. A telefonom pityegni kezdett, így jelezte, hogy üzenetem érkezett.

Szia! Meg kellene beszélnünk a dolgokat. Valamikor találkozhatnánk? Mondjuk ma este nyolckor a Palm Pubban? Tay.

Gyorsan írtam egy válasz SMS-t, hogy rendben, majd próbáltam összeszedni a gondolataimat, hogy mit mondjak neki. Ránéztem az órámra, ami már fél nyolcat mutatott. Gyorsan összeszedtem a cuccaimat, és bepattantam az autómba. Éppen időben érkeztem meg a pubba. Még sose jártam itt, de már hallottam róla. Az egyik eldugott sarokban találtam rá Taylorra, a gondolataiba merülve.

- Szia! - köszöntem, amikor odaértem hozzá.

- Szia! - leültem vele szemben, majd néma csendbe burkolóztunk. Percekig néma csendben ültünk, és csak néztük egymást.

- Tudom, hogy meg kell beszélnünk azt a csókot. - kezdtem, de fogalmam se volt, hogy-hogy folytathatnám.

- Épp ezért szerettem volna, hogy találkozzunk. Megértem, ha te csak ezt az egészet el akarod felejteni. - Fogalmam sincs, hogy mit mondjak. Szeretem? Nem szeretem? Nem tudom. A csók fantasztikus volt, de nem hiszem, hogy bírnék egy filmsztárral randizni. Fotósok, újságírók mindenhol. El tudom képzelni, hogy milyen, mert nekem is kellett követnem sztárokat. Nem tudom, hogy el tudnám viselni, ahogy a média folyamatosan követ. Elmondtam neki is a dolgokat, és mintha kissé csalódottnak tűnt volna, de egyetértett. Megbeszéltük, hogy csak barátok leszünk, majd elmentünk hozzájuk. A barátai házibulit csaptak, és Taylor meghívott engem is. Fél óra autózás után egy nagyon elit környékre értünk. Mindenhol hatalmas házak, gyönyörű kertek. Egy kicsit ideges lettem, hisz nem ismerek senkit Taylor barátai közül. Egy hatalmas udvarra álltunk be, egy kicsinek nem mondható ház elé. Egy pár ember épp befelé tartott, de amikor meglátták Taylort megálltak az ajtóban és megvárták, amíg odaérünk.

- Sziasztok! - köszönt ezer wattos mosolyával Tay, miután köszöntem én is, bemutatkoztak ők is. A két srácot Alexnek és Peternek hívják. A lányt meg Jessicának. Mindannyian nagyon aranyosak voltak. Bent rengetegen voltak, és kizártnak tartom, hogy mindenkinek meg tudnám jegyezni a nevét, akihez Taylor odavitt. A Twilightos kollégái is itt voltak, és őket is bemutatta, de már mindenki nevét tudtam, hiszen írtam már mindenkiről. Ashley nagyon aranyos csaj, ahogy Nikki is. Kristen egy kicsit furcsán méregetett, de nem nagyon érdekelt. A srácok Kellan, Jackson és Rob hatalmas nagy arcok. Leültem hozzájuk a kanapéra Kellan és Ashley közé, és egy percig sem unatkoztam. Ha Ashley a mellette ülő Nikkivel beszélgetett, akkor Kellan szórakoztatott. Rengeteg pia fogyott el, amiből persze nekem is ki kellett vennem a részem.

- Csajszi jössz táncolni?- állt fel mellőlem Kellan, és vigyorogva nézett rám.

- Öhm. Persze. - kicsit furcsa volt, mellette állni, mert másfél fejjel magasabb volt nálam. Teljesen olyan érzésem volt, mintha törpe lennék. Mikor kiértünk a tánctérnek kikiáltott részhez, benyomtak egy lassú számot. Ezt a táncot lehet, hogy elhalaszthatnánk. - gondoltam magamban, de Kellan máshogy vélekedett erről. Közelebb húzott magához. A kezét a derekamra rakta, én pedig a kezem a nyaka köré fontam. Kicsit nyújtózkodnom kellett, így egy kicsit kényelmetlen volt.

- Nagyon szép vagy! - húzott még közelebb magához, de szinte már lehetetlen volt, majd az arca közeledni kezdett felém…

Hayley ruhája: