Everlasting love or career?- 5. fejezet

Sziasztok!
Itt az ötödik fejezet, ami kicsit rövidebb lett, és szerintem kicsit gáz!:S
Köszönöm szépen a bétázást Klariinak!(LL)
Köszönöm szépen a komenteket!
Meg szeretnélek kérni titeket, hogy lepjetek meg pár hozzászólással!
Jó olvasást mindenkinek!
Puszy Chanel


- Nagyon szép vagy! - húzott még közelebb magához, de szinte már lehetetlen volt, majd az arca közeledni kezdett felém. Már mindenre fel voltam készülve, de arra nem, ami ez után következett.

-Kel. Elkérhetem a hölgyet?- kérdezte mézes-mázos hangon Taylor.

-Jó, de majd még visszajövök.- mielőtt elment volna, még rám kacsintott.

-Köszönöm.- mosolyogtam rá hálásan Taylorra.

-Semmiség. Kérsz valamit inni?

-Te mit iszol?- néztem a kezében tartott poharára.

-A specialitásom, de lehet, hogy egy kicsit erős.

-Nem baj. Egy olyat szeretnék.- megvonta a vállát, majd elindult, hogy csináljon nekem is olyan löttyöt. Vagy öt fajta italt öntött össze, de azt nem tudnám megmondani, hogy miket. Miután a kezembe adta a poharat, még megkérdezte, hogy biztos vagyok-e benne. Kissé elbizonytalanodtam, de azért is megittam a pohár tartalmát. A lötty, amit adott egyszerűen szörnyű volt. Még szinte le se ért, de éreztem, ahogy a gyomrom tiltakozik ellene. A hányinger kerülgetett, és ezt Taylor is észrevette. Gyorsan elkezdett maga után húzni az emeletre, és közben az Én megmondtam dumát hallgathattam. Miután mindent sikeresen kiadtam magamból, szörnyen éreztem magam. A fejem majd szétrobbant.

-Hívnál nekem egy taxit?- néztem rá kérlelően.

-Nem, mert nem mész sehova. Ilyen állapotban nem engedlek el.

-De...

-Nincs semmi de! Itt maradsz és kész!- adta ki a parancsot Tay. A kezembe adott egy hosszú pólót, és betessékelt a fürdőbe. Egy ideig csak álltam a zuhany alatt, és gondolkodtam. Annyi minden történt egy nap alatt. Ez egy napra túl sok volt nekem. Elzártam a csapot, és megtörölköztem, majd felvettem a pólót, amit adott. Szerencsére egész hosszú volt a póló. Majdnem a térdemig ért. Kilépve a fürdőből Taylort kerestem a szememmel, de sehol se találtam. Azt nem mondta, hogy melyik szobában aludhatok.- gondolkodtam el. Ez lehet, hogy az Ő szobája? Ha az övé, akkor nem akarom kitúrni az ágyából. Vettem a bátorságot, és befeküdtem az ágyba, annak ellenére, hogy fogalmam sincs kié. A buli zajai felhallatszottak, de ahogy leraktam a fejem, már álomba is merültem.



Reggel amikor felébredtem, már szerintem délután körül lehetett. Kikeltem az ágyból, és mikor oldalra néztem, akkor láttam meg, hogy nem egyedül vagyok. Taylor feküdt mellettem, de fogalmam sincs, hogy került ide. A tegnap estéről nem sok mindenre emlékszem. A fürdőbe mentem, ahol rendbe szedtem magam, és találtam egy ruhát, ami nekem volt kikészítve. Felvettem, majd szépen csendben kiléptem az ajtón, és a lépcsőn lefelé vettem az irányt. Néma csend volt az egész házban, csak a lépteimet hallottam. Az egész házban a buli nyomai láthatóak voltak. Megkerestem a konyhát, hogy feltegyek egy kis kávét főni.

Mozgást hallottam a nappaliból, de nem azt találtam ott, akikre számítottam. Kellan szédelgett le a lépcsőn. Azt hittem, hogy mindjárt orra esik, de sikeresen elért a kanapéig, és ott dőlt el, mint egy krumpliszsák. Visszamentem a konyhába, és két bögrébe öntöttem kávét, hogy Kellannak segítsek észhez térni. A nappaliba mentem, és az egyik bögre kávét a kezébe adtam.

-Jó reggelt cica!- nézett rám hálásan.

-Neked is. Hosszú volt az éjszaka?

-Eléggé.- válaszolt, majd belekortyolt a kávéjába.

-Hányan vannak itt rajtunk kívül?- kérdeztem, hogy tudjam mennyi kávét kell készítenem.

-Szerintem csak a srácok vannak még meg még talán egy-két plusz fő.- most akkor ebből tudnom kellene, hogy hányan vagyunk?

-A srácok hányan vannak?- próbáltam úgy kérdezni, hogy megtudjam a választ.

-Hát tudod izé Robert, akkor Taylor, Tom, és Sam.- elég nehézkesen sikerült összeszednie, hogy mégis kikkel él együtt. Azt már meg se mertem kérdezni, hogy ki szokott kávézni, mert biztos nem tudta volna. Bementem a konyhába és feltettem még egy adag kávét. Mikor visszaértem a nappaliba Kelhez, akkor szédelgett le a lépcsőn Rob. Hasonló képen festett, mint Kellan. Mire leért hozzánk, addigra kész volt a kávé is. Hoztam neki is egy bögrével, amit megköszönt, majd az erkélyre indultam, hogy elszívjak egy szál cigit, csak az volt a baj, hogy a táskám fent maradt, és nem akartam felkelteni Tayt.

-Fiúk, nincs véletlenül cigitek?- kérdeztem meg a srácoktól, abban reménykedve, hogy esetleg nekik van. Eltelt pár perc, mire felfogták, hogy mit szeretnék.

-Nekem van. Kérsz?- emelte fel Rob a dobozt.

-Köszi.- vettem el tőle egy szálat, és a gyújtót, majd az erkélyre mentem. Amikor visszaértem eggyel többen voltak, de fogalmam sincs, hogy ki volt az.- Szia. Hayley Stryder.- nyújtottam felé a kezem, és megeresztettem felé egy mosolyt.

-Szia. Tom Sturridge. - azt hiszem ő volt a legéberebb a srácok közül. Egész, jól vagyis inkább nagyon jól nézett ki.

-Kérsz kávét?

-Az életmentő lenne.- visszaadtam Robnak a gyújtóját, majd kimentem a konyhába, öntöttem Tomnak kávét, amit kivittem gyorsan, majd főztem még egy keveset.

-Kivel van ez a csaj?- kérdezte Tom a többiektől. Nem szoktam hallgatózni, és most sem hallgatóztam, csak olyan hangosan beszéltek, hogy tisztán hallottam mindent.

- Taylor hozta tegnap, de azt mondta, hogy csak barátok.- válaszolta Kellan.

-Akkor azt mondjátok, hogy nem a csajotok?- kérdezte Tom. Nem válaszolt senki, vagy csak nem hallottam, mert a kávé lefőtt. Kimentem vissza hozzájuk, mintha nem hallottam volna semmit. Leültem a kanapéra Tom mellé, aki rögtön felém fordult, és faggatni kezdett.

-Van barátod?- kérdezte mosolyogva, majd a válaszomtól még nagyobb lett a mosolya.- Hogy lehet, hogy egy ilyen szép lánynak nincs barátja?

-Sokat dolgozom.

-Hol dolgozol? És mit?- nézett rám hatalmas szemekkel, mintha meglepődött volna, hogy dolgozom.

-Kérlek, ne utáljatok.

-Nyugi nem fogunk.- mondták mindannyian.

-Újságíró vagyok.- nyögtem ki nagy nehezen. Rob és Kel a kávét, amit még szürcsölgetett, majdnem kiköpték, és majdnem megfulladtak.

-Azt mondtad, hogy újságíró vagy?- kérdezett vissza Kel.

-Még igen. De most nem azért vagyok itt, hogy infót gyűjtsek rólatok.

-Akkor mégis miért?- kérdezte barátságtalanul Rob.

-Mert Taylor a barátom, és ő hívott meg.

-Én megbízom benne. Nem fog cikket írni rólunk.- mondta Tom.

-Én is megbízom benne.- mosolygott rám Kel.

-Ha ti megbíztok benne, akkor én is.- adta meg magát Rob.

-Köszönöm.

-Sziasztok!- jött le a lépcsőn Tay.

-Szia.- köszöntünk neki.

-Kérsz kávét?- kérdeztem mosolyogva.

-Nem köszi. Nem kávézom. Hány óra van?

-Három múlt.- válaszolt Tom.

-Tessék? Három? Nekem mennem kell. Clari már biztos sík ideg. Most biztos haragszik rám, és szóba se fog állni velem.

-Nem veszítesz vele semmit.- morogta az orra alatt Taylor.

-Hallottam.- szóltam hátra a vállam felett, miközben a lépcsőn siettem fel Taylor szobájába. Megkerestem a táskám, és hívtam egy taxit, majd lementem vissza a többiekhez, hogy elköszönjek tőlük.