Everlasting love or career?- 3.fejezet

Sziasztok!
Íme a harmadik fejezet!
Remélem tetszeni fog nektek!
Ezt a részt az egyik kedves olvasómnak ajánlanám Klaunak! (L)
A bétázást köszönöm szépen Klariinak!(L) Jól elszórakozott vele!xd
Jó olvasást mindenkinek!
Puszy Chanel 


-Vigyázz!- visított Clari mögülem, mert egy autó hajtott felém teljes gázzal. Nem tudtam megmozdulni, csak álltam az út közepén. Az hirtelen fékezni kezdett, majd elvágódtam az út szélére, mert Clari sikeresen ellökött az autó elől.
-Jól vagy?- kérdezte teljesen kétségbe esve. Válasz helyett csak bólintottam, majd hálám jeléül megöleltem.
-Maga normális?- ugrott fel, miután megöleltem, és ordítozni kezdett. Úgy kiabált, mint egy elmebajos, de csak miattam tette. Felnéztem a barátnőmre, és épp akkor nyílt ki a sötétített Mercedes ajtaja. Nem hittem a szememnek, amikor megláttam, hogy ki száll ki az autóból. A sofőr nem más volt, mint Taylor Lautner. Mikor kiszállt rögtön odarohant hozzám.
-Te Jó Isten! Hay jól vagy?
-Majdnem elütötted!- visított Clari. - Várj, te Haynek hívtad?- gondolt vissza.
-Igen.
-Ismeritek egymást?- mutogatott közöttünk. Tay csak bólintott, Clari meg egy ezért-még-számolunk pillantást küldött felém.
- Fáj valamid?- kérdezte gyönyörű hangján. Talán a sokk hatása miatt, de nem éreztem semmit.
-Nem.- válaszoltam határozottan, de amikor segített felállni és megfogta a derekam, akaratlanul, de felszisszentem. Felhúztam a pólóm az oldalamnál, s láttam, hogy le van horzsolva, és vérzik.
-Beviszlek a kórházba.- vett a karjaiba, ügyelve rá, hogy ne érjen az oldalamhoz.
- Nem kell!- tiltakoztam, amikor eljutott a tudatomig, hogy kórházba akar vinni, ahol biztos adni akarnak majd nekem injekciót.
-De kell, mert elfertőződik a sebed. Ki kell tisztítani.
- Nem viszed te sehova!- állt Tay elé Clari, elállva ezzel a fú útját.
- Akkor ki fogja?
- Senki!- tiltakoztam, mikor már a szédülés kerülgetett.
- Te is jöhetsz, csak menjünk már, mert egyre rosszabbul van. - mondta Taylor egyre idegesebben.
- Jól van! - adta fel Clari. Taylor az anyósülésre ültetett be, Clari pedig hátra. Miután Tay beszállt, és elindultunk, csak akkor láttam, hogy mennyien vannak körülöttünk. A kórházba vezető úton Clari folyamatosan beszólogatott Taynek, aki csak tűrt és tűrt. Egyszer se szólt vissza Clarinak, de tőlem folyamatosan bocsánatot kért.
- Clarissa Hale kérlek!- nem sűrűn mondom ki a teljes nevét, csak akkor, ha felhúz.
- Hay! Ez a beképzelt szupersztár majdnem elcsapott!
- Reggel még nem beképzelt szupersztár volt. - fordultam hátra, és egy ezért-még-számolunk pillantást zsebeltem be Claritól. Mielőtt megérkeztünk szédülni kezdtem, a fejem pedig iszonyatosan hasogatott. A kórháznál ki akartam szállni az autóból, de az öv kicsatolása se ment. Tay a karjaiba vett és úgy iramodott meg a kórház felé. Már ellenkezni se volt erőm, ezért hagytam, hogy nyugodtan vigyen. Ő fog sérvet kapni a súlyomtól. Clari szerzett egy orvost, aki megvizsgál, Taylor pedig az egyik vizsgálóba vitt és lefektetett az egyik ágyra. A vizsgálat után megtudtam, hogy egy kisebb agyrázkódásom van, és a biztonság kedvéért bent kellene maradnom holnap reggelig. Egy nővér átkísért egy szobába, melybe Tay kérésére csak egyedül voltam, amíg meg nem érkezett szokás szerint vitatkozva Taylor és Clari. A sok gyógyszertől, amit kaptam, egyre laposabbakat pislogtam, majd szépen lassan elnyomott az álom.

Mikor kinyitottam a szemem, már éjszaka volt, de nem voltam egyedül. Az ágyam mellett ült Taylor, aki szüntelenül fogta a kezem, még álmában is. Már nem voltam álmos, így a következő pár órát azzal töltöttem, hogy gondolkodtam, és Taylort néztem. Olyan furcsa minden. Fogalmam sincs, hogy mit érzek, mit akarok. Miért kell mindennek olyan bonyolultnak lennie?! Ki kellett mennem a mosdóba, ezért óvatosan leemeltem a kezét az enyémről. Nem ébredt fel szerencsére. Mikor visszaértem, még mindig édesen aludt. Édesen? Hogy gondolhatok ilyenekre? Nem tudom, mi van velem. Lehet, hogy holnap nem haza, hanem a pszichiátriára kellene mennem. Tay elég korán felkelt, és kicsit zavartan vette le a kezét az enyémről.
- Jó reggelt!- köszönt gyönyörű hangján.
- Neked is. Hogy-hogy bent maradtál? A barátnőd biztos nem örül neki.
- Nincs barátnőm. - öröm áradt szét a testemben, amit nem tudtam mire vélni. - És azért vagyok bent, mert...
- Mert bűntudatod van. - fejeztem be csalódottan a mondatot helyette, amikor rádöbbentem az igazságra.
- Nem, dehogy is! - próbálta tagadni. De engem ez miért is érdekel, hisz nem is csípem?! Vagyis már én magam sem tudok semmit.
- Jó reggelt!- lépett be a kórtermembe az orvosom.
- Önnek is doktor úr!
- Jó hírem van - mosolygott barátságosan. - Hamarosan kész a zárójelentés, és mehet is haza.
- Köszönöm doktor úr!- egy óra múlva már el is hagyhattam a kórházat. Taylor miután sikeresen összevesztünk elment. Szörnyen érzem magam a veszekedés miatt. Clari jött értem miután megtudta, hogy mikor mehetek haza. Látta rajtam, hogy valami nem stimmel, és próbálta kideríteni, hogy mi az, de mindig tereltem a témát. Mikor hazaértünk, már nem volt menekvés, mert ismerem Clarit, és tudom, hogy addig úgysem hagyna békén, amíg nem mondok el neki mindent.
- Te szerelmes vagy Taylor Lautnerbe! - állapította meg barátnőm, miután mindent elmeséltem neki.
- Nem! Dehogy is!
- Összefoglalom akkor neked, hogy miből állapítottam meg ezt. Először is megmentetted egy csomó, visítozó lánytól. Másodszor- mutatta a kezével, hogy mennyinél tart, és közben fel-alá járkál, a szobámban drága barátnőm- nem írsz róla cikket, mert nem akarod megbántani. Harmadszor teljesen ki vagy akadva, amiért összevesztetek. Negyedszer biztos vagyok benne, hogy folyton rá gondolsz. És ötödször- tartott egy kis szünetet- más nem jut eszembe.
- Akkor most én mondom el a véleményemet erről. Azért mentettem meg, mert megsajnáltam. Honnan fogod tudni, hogy nem írok róla cikket? Tudod, hogy utálok veszekedni, és nem gondolok mindig rá. - csak néha- tettem hozzá gondolatban.
- Olyan vagy, mint a testvérem Hay! Engem nem tudsz átverni.

Másnap reggel szörnyen fájt a fejem. Feltápászkodtam az ágyamból, majd a konyhába botladoztam a napi koffein adagomért. Clari még nem kelt fel, így nekem kellett lefőzni a kávét. Furcsa érzés kerített a hatalmába, amitől csak még rosszabbul éreztem magam, és egyre idegesebb lettem. A kávé gyorsan kész lett, majd kiültem az erkélyre egy doboz cigi kíséretében. Már két napja nem volt időm egy szálat se elszívni. Tudom, hogy káros szenvedély, de egyszerűen nem tudok leszokni róla. Mozgást hallottam bentről, amiből arra következtettem, hogy Clari felébredt. Nem szokott korán kelni, csak ha dolgoznia kell, vagy nem tud aludni. De mivel ma péntek van, és ma nem dolgozik, ezért arra a következtetésre jutottam, hogy nem tud aludni. Nem sokkal később egy adag kávéval a kezében utánam jött.
- Jó reggelt!- köszönt kicsit kómásan.
- Jobbat!
- Mi a baj?- kérdezte két ásítás közben.
- Fáj a fejem, és nincs semmi kedvem jó pofizni idegenekkel.
- Mert szerinted nekem van?- tette fel a költői kérdést.

Másfél óra múlva már úton voltunk anyáékhoz, hogy segítsünk az előkészületekben. A piros ruhámat sajnos nem tudtam felvenni, mert a kötés látszott alatta, helyette egy mélyen dekoltált fekete ruhát választottam. A furcsa előérzetem még mindig megvolt, és egyre idegesebb voltam. Tíz perc múlva már a ház előtt álltunk. Erőt vettünk magunkon és bementünk abba a házba, ahol a nap további részében szenvedni fogunk.
- Sziasztok! - kiabáltam, amikor beléptünk az ajtón.
- Szia, kicsim!- szaladt ki a konyhából anya, és a nyakamba ugrott, majd Clariéba.
- Csókolom!- köszönt kicsit megszeppenve. A mi feladatunk a terítés volt. Hat személyre terítettünk, mert két vendég jön. Mikor kész lettünk, akkor érkeztek meg a "várva várt" vendégek. Amíg apa ajtót nyitott, mi Clarival gyorsan kimentünk a konyhába, hogy segítsünk anyának. Anya viszont már kész volt mindennel, és kiküldött minket, hogy mutatkozzunk be a vendégeknek. Egy nő volt, és egy férfi. A férfit csak hátulról láttam, de rögtön felismertem. Taylor volt az.

Everlasting love or career?-2. fejezet

Sziasztok!
Meg is hoztam a következő rész!
Meg szeretném köszönni a hat rendszeres olvasót, és az előző részhez írt kommikat!
Nagyon hálás vagyok értünk!(L)
Ez egy kicsit rövidebb rész lett, és már nagyon nem is látok, de R.S kedvéért felrakom nektek!
Jó olvasást!
Puszy Chanel

-Te, Taylor Lautner vagy?- ámultam el.- Gyere.- rántottam be magammal a munkahelyemre. Nem tudom, miért tettem, de megtettem. Besétáltunk a liftbe, majd megnyomtam a négyes gombot.

-Szóval te vagy Taylor Lautner. - inkább kijelentés volt, mint kérdés.

-Igen.- hajtotta le a fejét.

-Mi a baj?

-Semmi. Csak... - csuklott el a hangja.

-Nyugi. Én nem fogok sikítozva a nyakadba ugrani.

-Tudom.

-Honnan? Hisz nem is ismersz.

-Még.- a lift megérkezett a negyedik emeletre, s kiszállva, elindultam az irodámba, Taylorral a nyomomban.

-Jó reggelt!- köszönt Sarah, az egyik kollégám.

-Szia!- az irodámba érve leültem a kanapéra, amely az ajtóval szemben volt.

-Szép az irodád.- ült le mellém Tay.

-Köszi.

-Szóval akkor újságíró vagy?

-Igen. Te pedig színész.

-Miről szoktál írni?

-Sztárokról.

-És rólam is írtál már?

-Igen. Ki nem? Minden nap benne vagy valamelyik újságban.

-Sajnos.- hajtotta le a fejét.

-Nem szeretsz a csapból folyni?

-Nem nagyon. A sok sikítozó csajt, meg a firkászokat nem igazán szeretem.

-Ezek szerint utálod az újságírókat?

-Nem mindegyiket.- nézett rám a gyönyörű szemeivel, amitől elpirultam, de a szeme nem engedte az enyémet. Kopogtattak, mire hirtelen elkaptuk a tekintetünket. Nem várta meg, hogy válaszoljak, ezért arra következtettem, hogy a főnököm az.

-A főnököm.- súgtam Taynek, mielőtt belépett volna Mrs. Epps.

-Jó reggelt!- köszöntem mosolyogva Taylorral együtt, pedig legbelül, mikor meglátom sikítok.

-Jó reggelt Hayley! Beszélni szeretnék veled!

-Rendben.

-Gyere az irodámba.- ment ki Mrs. Epps az irodámból, én pedig követtem. Nagy bajban lehetek, mert csak akkor hív valakit az irodájába, ha kirúgja, vagy valamilyen büntetést kap.

-Mit keres itt a Nagy Taylor Lautner? Cikket készítesz róla, és most interjút ad? Hogy tudtad elérni, hogy ide jöjjön, s interjút adjon? Ha megírod ezt a cikket sikeresen, akkor előléptetlek, de ha nem, akkor kirúglak!- szinte levegőt se vett, annyira mondta a magáét, így megmagyarázni sem tudtam semmit.

-De...

-Semmi de!- szakított félbe- Megértetted?

-Igen.- hajtottam le a fejem.

- Most pedig menj, ne várasd meg!- zavart ki az irodájából. A saját irodám felé vettem az irányt, és gondolkodtam. Nem csinálhatok vele interjút. Ezt nem tehetem meg vele. Hiszen megbízik bennem. De a munkámat nagyon szeretem, de akkor sem vagyok ilyen. Az irodámba érve láttam, hogy Tay még mindig a kanapén ül. Nem akarok csinálni róla még egy cikket, de a munkámat sem akarom elveszteni. Leültem mellé, mintha mi sem történt volna. A telefonom csörögni kezdett, ezért gyorsan előkotortam a táskámból.

-Szia. Csak azért hívlak, hogy megkérdezzem, felmehetek-e hozzád?- hívott fel Clari.

-Öhm...- Taylor felé pillantottam- rendben.- egyeztem bele, mert mire ideér, addigra úgyis elmegy.

-Köszi.

-Mikor jössz?

-Most indulok.

-Oksi.- leraktam a telefont, majd hátra dőltem a kanapén.

-A barátnőm mindjárt itt lesz, aki mellesleg a legnagyobb Taylor Lautner rajongó.- néztem először magam elé, majd Taylorra, aki nagyon rémült fejet vágott.

-Azt hiszem, hogy nekem akkor mennem kellene.- állt fel, miután észhez tért.

-Szerintem is jobban jársz, de siess, mert mindjárt itt lesz.

-Köszönöm a segítséget.

-Nincs mit.- igazából nem értem, hogy miért segítek neki, amikor igazából ki nem állhatom.

-Remélem, találkozunk még!- én meg remélem, hogy nem, de csak rámosolyogtam, mintha én is szeretnék még találkozni vele. Kiléptünk az irodám elé, s akkor láttam, hogy Clari száll ki a liftből. Gyorsan a kezébe adtam a napszemüvegem Taylornak, hogy ne annyira legyen feltűnő. Még szerencse, hogy nem csajos szemüveg volt. Értetlenül nézte, majd Clari felé böktem a fejemmel, aki egyre gyorsabban közeledett. Rögtön kapcsolt, s feltette a szemüvegem, majd a fejére húzta a kapucnit.

-Köszönöm.- tátogta felém, majd szélsebesen elviharzott.

-Ki volt az?- kérdezte barátnőm, mikor odaért mellém.

-Csak egy srác.- vontam meg a vállam.

-Milyen srác?- kérdezte, miközben beinvitálta magát az irodámba, és elterült a kanapén.

-Miért jöttél?- tereltem a témát.

-Mert mindjárt megyünk vásárolni. Ugye nem felejtetted el?- már ennyi lenne az idő? Még ma nem is csináltam semmit, azon kívül, hogy Taylorral beszélgettem.

-Hayley. Hahó!- legyezett a szemem előtt a kezével.

-Mi az?

-Te szerelmes vagy?- nézett rám hatalmas mindent tudó szemekkel.

-Dehogy vagyok szerelmes.- ez igaz, is, mert én tényleg nem vagyok szerelmes.

-Nem hiszek neked.

-A te bajod.- vontam meg a vállam.

Clari egész vásárlás alatt azzal nyaggatott, hogy kibe vagyok szerelmes. Hiába mondtam neki, hogy nem vagyok szerelmes senkibe, nem hitte el nekem. Miután befejeztük a vásárló körutat, egy csomó ruhával lettünk gazdagabbak.

-Vasárnap mit veszel fel?- kérdeztem miközben sétáltunk ki az autómhoz. Vásárolni mindig autóval jövünk, mert Clari taxizni nem szeret, és gyalog ennyi ruhát nem lehet hazavinni.

-Majd a fekete-fehér ruhát, amit most vettem. És te?

-Még nem tudom.

-Szerintem a piros ruhát vedd fel!

-Rendben.- egyeztem bele.

-Vigyázz!- visított Clari mögülem, mert egy autó hajtott felém teljes gázzal.

Everlasting love or career?- 1. fejezet

Sziasztok!

Íme az első fejezet!
A bétázást köszönöm szépen Klariinak!(L)
Nagyon kíváncsi lennék a véleményetekre, és kérlek írjátok meg!

Ez most elég rövidke lett, mert most gépeltem be, és mennem kell tanulni, de a következő hosszabb lesz!

Remélem tetszeni fog nektek!

Jó olvasást mindenkinek!

Puszy Chanel

Hayley Stryder vagyok, de a barátaim csak Lie-nek hívnak. Los Angelesben élek egy kis lakásban a barátnőmmel Clarissával, és a kutyámmal Pattyvel. Patty egy aranyos kis szőrcsomó, akit a bátyámtól-Tomtól kaptam. Clari a legjobb barátnőm, már kiskorom óta. A szüleim Los Angeles szélén egy kertes házban laknak. Apa rendezőként, anya, pedig lakberendezőként dolgozik. Én pedig Los Angeles egyik leghíresebb magazinjánál vagyok újságíró. A Sztárokról mindent című rovatnál. A főnököm Mrs. Epps egy házsártos, öregasszony. Nagyon szigorú, ha van egy kis hiba a cikkben, azt rögtön visszadobja. Már két éve itt dolgozom. Clari egy vásárlás mániás lökött csaj, de nagyon imádom, mert én is ilyen vagyok. Tegnap kivételesen nem vásárolni mentünk, hanem moziba megnézni, a New Moon-t. Mindenki teljesen el volt tőle ájulva, ezért mentünk el mi is, de csalódnom kellett. Jobbra számítottam, de nem csak én, hanem Clari is. Azt sem értem, hogy miért ültem be egyáltalán, hisz Taylor Lautnert ki nem állhatom. Adtam neki egy esélyt, hogy a szívembe lopja magát, de nem sikerült neki. Nagy pechemre majdnem, hogy ő volt az, aki a legtöbbet szerepelt benne.

Reggel Patty ébresztett egy arcon nyalással.

-Patty! Hagyd abba! Utálom, ha ezt csinálod!- löktem félre a kis szőrcsomót, aki szomorúan kibattyogott a szobámból. Kikászálódtam az ágyamból, s kimentem a konyhába, hogy felébresszem magam egy bögre kávéval.

-Jó reggelt!- köszönt Clari "egy kicsit" fáradtan.

-Jobb is lehetne.- morgolódtam.

-Itt a kávéd!- rakta elém az életmentő koffein adagot.

-A kutyának meg tessék mi?

-Látom, rossz napod van.- állapította meg.

-Sajnálom.- néztem rá nagy kiskutya szemekkel.- Köszönöm a kávét.

-Így már mindjárt jobb. Ma is mész dolgozni?- faggatott, miután látta, hogy sikeresen felébredtem.

-Sajnos, de csak háromig.

-De jó! Akkor elmehetünk vásárolni!- ugrándozott drága barátnőm.

-Persze.- még jó, hogy én is szeretek vásárolni, mert Clarival majdnem minden nap el kell menni.

-Mikor mész le a szüleidhez?

-Tegnap hívtak, hogy pénteken ebédre menjünk le.

-Mi ketten?- csodálkozott Clari.

-Igen. Ja meg lesznek vendégek is. Mondhatjuk üzleti ebédnek is.- forgattam a szemeim.

-És azt akarják, hogy én is menjek? Gondolom te beszélted rá őket.- a szüleim nem nagyon szerették Clarit, mert egy elkényeztetett kis csajnak gondolják, pedig nem is ismerik.

-Nem én beszéltem rá őket.- hitetlenkedve nézett rám.- Csak azt mondtam nekik, hogy vagy te is jössz, vagy én sem megyek.

-Tudtam.- mondta szomorúan.- Milyen nap van?- nem értem. Most miért akarja ezt tudni.

-Szerda.- válaszoltam egy kicsit értetlenül.

-Szuper. Akkor van két napom, hogy felkészüljek a beszólásokra.

-Nem kell felkészülnöd semmire. Vendégek is lesznek.

-Azért nem árt, ha előre felkészülök.

-Te tudod, de én most megyek is öltözni.- felmentem a szobámba, majd a szekrényemhez lépdeltem, és kivettem belőle egy lila nadrágot, és felsőt. Imádom a lilát. Miután rendbe szedtem magam, elindultam a munkahelyemre. Nem messze van a lakásunktól, és még van egy csomó időm, ezért gyalog mentem. A gondolataimba voltam merülve, és úgy sétáltam az utcán. A földet bámultam, amit valószínűleg rosszul tettem, mert egyik pillanatról a másikra az eget láttam. Valakinek nekimentem és a szúfolt utca közepén kiterültem. Az emberek nem zavartatták magukat, mert átlépkedtek rajtam.

-Jól vagy?- hajolt fölém egy bársonyos hangú srác.

-Sajnálom. Nem néztem a lábam elé.- mentegetőztem.

-Én sajnálom. Nem állsz fel?- villantott felém egy gyönyörű mosolyt, amitől majdnem elolvadtam. Még szerencse, hogy épp a földön fekszem, mert így nem tudok összeesni. Felém nyújtotta a kezét, amit megfogtam, s segített felülni. A pirulást az arcomról nem tudtam elrejteni, így még szélesebb vigyorra húzódott a szája. A kezét a derekamra tette, s segített felállni. Ha nem fog meg, biztos elterültem volna ismét. Nem tudom mi lett velem, de a fejem sajogni kezdett, én, pedig szédelegni.

-Jól vagy?- nyúlt utánam, hogy ne a földön végezzem.

- Persze - tagadtam le a tényt.

-Hova indultál? Elkísérlek.

-Öhm.- hova is indultam? Elfelejtettem. Várjunk, megvan. Dolgozni indultam.- A munkahelyemre.

-Az hol van?

-A Vouge magazinnál.

-Az itt van egy saroknyira. Elkísérlek, nehogy megint padlót fogj.- mosolygott a saját viccén.

-Ez nem volt vicces!

-Bocsi. Tényleg nem volt az.

-Amúgy hogy hívnak?

-Taylor, de a barátaim, csak Tay-nek hívnak.

-Hayley, de a barátaimnak, csak Lie.- kezet fogtunk volna, ha Tay-nek nem kellett volna a derekamnál fogva tartania.

-Taylor Lautner! Úr Isten!- visították a lányok mögülem. Hol van az a bájgúnár?

-Gyere! Siessünk!- vonszolt magával Tay. Felnéztem rá, egy fejjel magasabb volt nálam, és akkor esett le, hogy ő Taylor Lautner.

Everlasting love or career?

Sziasztok!
Itt egy Taylor Lautneres történetet olvashattok majd!
Gondolom sokan megkérdezitek, hogy miért pont Tayloros? A válasz az, hogy imádom Taylort, és még nagyon egy ilyen blogot se találtam, ami róla szólt volna. Vettem a bátorságot, és belekezdtem. A másik blogomon-itt megtekinthetitek- volt, aki arra szavazott, hogy kíváncsi lenne egy ilyen blogra, így belekezdtem.
A prológust hamarosan felteszem egy másik bejegyzésben, amikor sikerül megkeresnem a bétám!
A dizi R.S. műve, akinek ezer köszönet jár érte! Köszönöm szivi! Nagyon szeretlek!(L)
A bétám nem más, mint az én bolond barátném Klarii! Neked is meg szeretném köszönni! Téged is nagyon szeretlek szívem!(L)
Remélem lesz, majd olyan aki olvasni fog!;) Ha tetszik a töri, légy követőm!
Köszönöm mindenkinek aki végigolvasta ezt a sok izét!xd
Puszy Chanel