Everlasting love or career?-2. fejezet

Sziasztok!
Meg is hoztam a következő rész!
Meg szeretném köszönni a hat rendszeres olvasót, és az előző részhez írt kommikat!
Nagyon hálás vagyok értünk!(L)
Ez egy kicsit rövidebb rész lett, és már nagyon nem is látok, de R.S kedvéért felrakom nektek!
Jó olvasást!
Puszy Chanel

-Te, Taylor Lautner vagy?- ámultam el.- Gyere.- rántottam be magammal a munkahelyemre. Nem tudom, miért tettem, de megtettem. Besétáltunk a liftbe, majd megnyomtam a négyes gombot.

-Szóval te vagy Taylor Lautner. - inkább kijelentés volt, mint kérdés.

-Igen.- hajtotta le a fejét.

-Mi a baj?

-Semmi. Csak... - csuklott el a hangja.

-Nyugi. Én nem fogok sikítozva a nyakadba ugrani.

-Tudom.

-Honnan? Hisz nem is ismersz.

-Még.- a lift megérkezett a negyedik emeletre, s kiszállva, elindultam az irodámba, Taylorral a nyomomban.

-Jó reggelt!- köszönt Sarah, az egyik kollégám.

-Szia!- az irodámba érve leültem a kanapéra, amely az ajtóval szemben volt.

-Szép az irodád.- ült le mellém Tay.

-Köszi.

-Szóval akkor újságíró vagy?

-Igen. Te pedig színész.

-Miről szoktál írni?

-Sztárokról.

-És rólam is írtál már?

-Igen. Ki nem? Minden nap benne vagy valamelyik újságban.

-Sajnos.- hajtotta le a fejét.

-Nem szeretsz a csapból folyni?

-Nem nagyon. A sok sikítozó csajt, meg a firkászokat nem igazán szeretem.

-Ezek szerint utálod az újságírókat?

-Nem mindegyiket.- nézett rám a gyönyörű szemeivel, amitől elpirultam, de a szeme nem engedte az enyémet. Kopogtattak, mire hirtelen elkaptuk a tekintetünket. Nem várta meg, hogy válaszoljak, ezért arra következtettem, hogy a főnököm az.

-A főnököm.- súgtam Taynek, mielőtt belépett volna Mrs. Epps.

-Jó reggelt!- köszöntem mosolyogva Taylorral együtt, pedig legbelül, mikor meglátom sikítok.

-Jó reggelt Hayley! Beszélni szeretnék veled!

-Rendben.

-Gyere az irodámba.- ment ki Mrs. Epps az irodámból, én pedig követtem. Nagy bajban lehetek, mert csak akkor hív valakit az irodájába, ha kirúgja, vagy valamilyen büntetést kap.

-Mit keres itt a Nagy Taylor Lautner? Cikket készítesz róla, és most interjút ad? Hogy tudtad elérni, hogy ide jöjjön, s interjút adjon? Ha megírod ezt a cikket sikeresen, akkor előléptetlek, de ha nem, akkor kirúglak!- szinte levegőt se vett, annyira mondta a magáét, így megmagyarázni sem tudtam semmit.

-De...

-Semmi de!- szakított félbe- Megértetted?

-Igen.- hajtottam le a fejem.

- Most pedig menj, ne várasd meg!- zavart ki az irodájából. A saját irodám felé vettem az irányt, és gondolkodtam. Nem csinálhatok vele interjút. Ezt nem tehetem meg vele. Hiszen megbízik bennem. De a munkámat nagyon szeretem, de akkor sem vagyok ilyen. Az irodámba érve láttam, hogy Tay még mindig a kanapén ül. Nem akarok csinálni róla még egy cikket, de a munkámat sem akarom elveszteni. Leültem mellé, mintha mi sem történt volna. A telefonom csörögni kezdett, ezért gyorsan előkotortam a táskámból.

-Szia. Csak azért hívlak, hogy megkérdezzem, felmehetek-e hozzád?- hívott fel Clari.

-Öhm...- Taylor felé pillantottam- rendben.- egyeztem bele, mert mire ideér, addigra úgyis elmegy.

-Köszi.

-Mikor jössz?

-Most indulok.

-Oksi.- leraktam a telefont, majd hátra dőltem a kanapén.

-A barátnőm mindjárt itt lesz, aki mellesleg a legnagyobb Taylor Lautner rajongó.- néztem először magam elé, majd Taylorra, aki nagyon rémült fejet vágott.

-Azt hiszem, hogy nekem akkor mennem kellene.- állt fel, miután észhez tért.

-Szerintem is jobban jársz, de siess, mert mindjárt itt lesz.

-Köszönöm a segítséget.

-Nincs mit.- igazából nem értem, hogy miért segítek neki, amikor igazából ki nem állhatom.

-Remélem, találkozunk még!- én meg remélem, hogy nem, de csak rámosolyogtam, mintha én is szeretnék még találkozni vele. Kiléptünk az irodám elé, s akkor láttam, hogy Clari száll ki a liftből. Gyorsan a kezébe adtam a napszemüvegem Taylornak, hogy ne annyira legyen feltűnő. Még szerencse, hogy nem csajos szemüveg volt. Értetlenül nézte, majd Clari felé böktem a fejemmel, aki egyre gyorsabban közeledett. Rögtön kapcsolt, s feltette a szemüvegem, majd a fejére húzta a kapucnit.

-Köszönöm.- tátogta felém, majd szélsebesen elviharzott.

-Ki volt az?- kérdezte barátnőm, mikor odaért mellém.

-Csak egy srác.- vontam meg a vállam.

-Milyen srác?- kérdezte, miközben beinvitálta magát az irodámba, és elterült a kanapén.

-Miért jöttél?- tereltem a témát.

-Mert mindjárt megyünk vásárolni. Ugye nem felejtetted el?- már ennyi lenne az idő? Még ma nem is csináltam semmit, azon kívül, hogy Taylorral beszélgettem.

-Hayley. Hahó!- legyezett a szemem előtt a kezével.

-Mi az?

-Te szerelmes vagy?- nézett rám hatalmas mindent tudó szemekkel.

-Dehogy vagyok szerelmes.- ez igaz, is, mert én tényleg nem vagyok szerelmes.

-Nem hiszek neked.

-A te bajod.- vontam meg a vállam.

Clari egész vásárlás alatt azzal nyaggatott, hogy kibe vagyok szerelmes. Hiába mondtam neki, hogy nem vagyok szerelmes senkibe, nem hitte el nekem. Miután befejeztük a vásárló körutat, egy csomó ruhával lettünk gazdagabbak.

-Vasárnap mit veszel fel?- kérdeztem miközben sétáltunk ki az autómhoz. Vásárolni mindig autóval jövünk, mert Clari taxizni nem szeret, és gyalog ennyi ruhát nem lehet hazavinni.

-Majd a fekete-fehér ruhát, amit most vettem. És te?

-Még nem tudom.

-Szerintem a piros ruhát vedd fel!

-Rendben.- egyeztem bele.

-Vigyázz!- visított Clari mögülem, mert egy autó hajtott felém teljes gázzal.