Everlasting love or carerr?- 9. fejezet

Sziasztok!
Ne haragudjatok, hogy ilyen rövid lett ez a rész, de többre nem volt energiám.
Köszönöm az előző részhez írt komit R.S-nek! Szeretlek baba!(LL)
És azoknak is köszönök mindent, akik csak olvassák, de nem komiznak!(LL)
Remélem tetszeni fog nektek ez a rész!
Jó olvasást mindenkinek!
Puszy Chanel



Nem hajolt el, hanem közelíteni kezdett az arcával, majd a számmal szó szerint rátapadtam az övére. Mikor a nyelve táncba hívta az enyémet, boldogan táncba keltem. Egyszerűen fantasztikusan csókol. Mikor elváltunk egymástól, megkértem, hogy hozzon nekem egy pohár valamit. Amíg vártam, hogy visszatérjen, elterültem az ágyon, és mély álomba zuhantam.

Amikor felébredtem, rettenetesen fájt a fejem. Valami puhán feküdtem. Mikor felnéztem, akkor láttam, hogy nem az én szobámban vagyok, és Tom mellkasán fekszem éppen. Mi történt tegnap?- próbáltam meg vissza emlékezni, de nem igazán ment. A legutolsó, amire emlékszem az az, hogy Taylort egy barna hajú lánnyal láttam éppen henteregni. Újabb képek villantak be. Mikor ittam Kellannal és Tommal, majd már csak Tommal kettesben voltunk, és éppen csókolóztunk. Másra nem emlékszem, de lehet hogy történt még valami. Az jó jelnek számított, hogy ruhában voltam, és Tomon is volt egy boxer, de azon kívül semmi. Olyan hülye vagyok!- szidtam magam gondolatban. Nem mertem megmozdulni, mert féltem, hogy Tom felébred és jönnek a kínos kérdések. Így legalább van egy kis időm átgondolni mindent. Szeretem Tomot, de csak mint egy barátot. Nem vagyok benne biztos, hogy el tudnám képzelni őt a barátomként, és lehet, hogy ő se engem a barátnője ként. Mocorogni kezdett, én pedig hirtelen ötlettől vezérelve becsuktam a szemem, és úgy csináltam, mint aki még alszik. Még nincs erőm beszélni a tegnap történtekről. A hátamat simogatni kezdte, és egy puszit adott a fejemre. Rájöttem, hogy minél hamarabb túl kellene esnünk ezen a beszélgetésen, ezért ébredezni kezdtem.
-Jó reggelt!- adott egy puszit a számra Tom, amikor meglátta, hogy felébredtem. A számra, és nem az arcomra. Itt lesznek még problémák úgy érzem.
-Neked is.- feleltem kicsit döbbenten.
-Mennyire emlékszel a tegnapból?- kérdezte szomorúan látva az arcomat.
-Addig van meg, amíg megkértelek, hogy hozz inni valamit.- gondoltam vissza.
-Akkor mindennel képben vagy azt hiszem. - teljesen el vagyok bizonytalanodva. Tom nem csak barátságot szeretne, viszont nekem fogalmam sincs, hogy mit szeretnék.- Kitalálom most mi jön.- húzta keserű mosolyra a száját.- Felejtsük el a csókot, és maradjunk csak barátok.- Lehet, hogy meg kellene próbálnunk együtt, és akkor elválik minden. Lehet, hogy megbánjuk, de felnőtt emberek vagyunk. Majd megoldjuk.
-Nem. Nem az a rész jön.- néztem rá, majd adtam neki egy puszit a szájára, és kipattantam az ágyból.
-Akkor mi jön?- nézett rám úgy, mint aki szellemet látott. Nem kicsit lepődött meg a puszin.
-Megreggelizünk.- mosolyogtam rá.- Vagyis először le szeretnék fürdeni.- gondoltam át a dolgokat. A fürdő felé mutatott, majd szépen bevonultam, és elvégeztem a teendőim. A szekrényben találtam egy fehér köntöst, amit magamra vettem, majd fogat mostam, megfésülködtem, és gyors elindítottam egy mosást.
-Ha nem baj, beraktam a ruhám a mosógépbe.- mondtam Tomnak, miután kimentem a fürdőből.
-Semmi baj. Érezd otthon magad.- felállt az ágyról, majd ő is lezuhanyzott. Nem tartott tovább fél óra hosszánál az biztos.
-Mehetünk?- kérdezte mosolyogva.
-A ruháim még nincsenek kész.- húztam el a szám.
-Előbb megreggelizünk, és mire végzünk, addigra a szárító is végez.- húzott fel az ágyról, majd kézen fogva lementünk a konyhába. Út közben Sammel találkoztunk, aki még kómás állapotban volt. Kellan a kanapén feküdt, mint általában mindig, és a foci meccset nézte. Rob és Tay a konyhában ettek éppen, amikor oda értünk. Tay amikor meglátott bennünket kézen fogva, a narancslevet amit ivott szerencsétlen Rob képébe köpte.
-Te idióta! Normális vagy?- dühöngött Rob, majd felállt az asztaltól, és gondolom a fürdőbe ment, hogy lemossa magáról a narancslevet. Tommal csináltunk egy kis rántottát, mert amilyen rendesek voltak a srácok, csak maguknak készítettek reggelit.
-Ma ugye nem kell bemenned dolgozni?- kérdezte Tom.
-Nem, és holnap se, meg azután se, se semmikor.- mosolyogtam rá.
-Ezt hogy érted?
-Felmondtam.- válaszoltam a lehető legtermészetesebben.
-De miért?
-Hosszú. Majd elmesélem.- nem akartam Taylor előtt elmesélni, hogy mi volt. Miután megreggeliztünk, elmosogattam, amíg a többiek a nappaliban nézték a focit.
-Miért teszed ezt?- szólalt meg Taylor mögülem.
-Nem értem mire gondolsz.- adtam az ártatlant.
-Mióta is vagy szerelmes Tomba?- tette fel azt a kérdést, amire nem tudom, hogy mit válaszoljak.
-Nem értem, hogy mi jogon kérdezgetsz engem olyanokról, amihez neked semmi közöd! Foglalkozz azzal a csajjal, akivel tegnap voltál.- a legjobb védekezés a támadás. Leblokkolva állt a pultnál, és amíg ott állt, befejeztem a mosogatást, és a gondolkodó Taylort ott hagyva felmentem az emeletre, hogy átöltözzek, és ne köntösbe rohangáljak. Mikor kimentem a fürdőből, Taylor ült az ágyon. Ezek szerint sikerült feldolgoznia a hallottakat.
-Az csak egy botlás volt. Krissel nem vagyunk szerelmesek egymásba, és te sem szereted Tomot!-jelentette ki határozottan.
-Á. Szóval Kris volt az.-eddig azt se tudtam, hogy kivel volt, de igazából nem is bántam.- Miért ne szeretném Tomot?
-Azért, mert te engem szeretsz.- hogy lehet valaki ennyire beképzelt?! Jó belátom, hogy részben igaza van, de nem teljes mértékben. Tomot is szeretem. Igen. Most már biztos vagyok benne, hogy őt is szeretem.
-Honnan vetted ezt?- kérdeztem nyugalmat erőltetve magamra.
-Jó. Tegyük fel, hogy nem szeretsz. Akkor mond a szemembe.- nézett rám önbizalommal teli. Meg tudod csinálni.- biztattam magam. Közelebb jött hozzám, majd pontosan előttem megállt.
-Nem szeretlek Taylor Lautner.- néztem a szemébe ahogy kérte. A hangom nem remegett meg, és a végére egy mosolyt is sikerült összehoznom. Fogalmam sincs, hogy hogy bírtam kimondani. Nem erre számított láttam rajta, és gyorsan lementem a nappaliba, hogy nehogy visszamenjek, és elmondjam neki, hogy ez az egész egy nagy hazugság volt. Lent a nappaliban befészkeltem magam Tom mellé a kanapén, és nézni kezdtem a nem túl izgalmas focit.
-Haza kellene mennem.- ültem fel a kanapén.
-Muszáj?- kérdezte Tom.
-Igen. Montanába olyan kevés időt vagyok Clarival.

Miután elbúcsúztam mindenkitől, és megbeszéltük Tommal, hogy valamikor meglátogat, elindultam haza. Mikor hazaértem, döbbenten vettem észre, hogy Clarii az ágyat nyomja. Ilyenkor nem sűrűn alszik, de nem lepődöm meg semmin, ami vele kapcsolatos. Kimentem az erkélyre, hogy elszívjak egy szál cigit, amíg alszik Clari. Fogalmam sincs, hogy mióta alszik, ezért nem akartam felkölteni. Nagyon éhes lettem, ezért a konyhába mentem, hogy megnézzem, mit tudok összeütni. A hűtő üres volt, ezért el kellett mennem bevásárolni. Van a közelben egy kisbolt, ahol mindent meg tudok venni, ezért a táskám felkutatása után a bolt felé vettem az irányt. Mindent megtaláltam, amit kerestem, csak idő kérdése volt. Amikor haza cipeltem mindent, megbántam, hogy nem autóval mentem. Majd le szakadt a karom, mire hazaértem. Belestem Clari szobájába, és megdöbbenve láttam, hogy még mindig alszik. Valami nem stimmel. Nem szokott ilyenkor aludni. Odamentem hozzá, és keltegetni kezdtem. Eltartott egy darabig, amíg reagált egyáltalán valamit.
-Lie?- kérdezte kicsit kómásan. Nem festett valami jól, és mintha lázas is lett volna.
-Itt vagyok.- adtam egy puszit az arcára.- Jól vagy?
-Csak egy kicsit megfáztam.- köhögött szüntelenül.
-El kellene menned egy orvoshoz.- tanácsoltam neki, de másodpercek alatt leteremtett, hogy ilyen hülyeség hogy juthat eszembe.
-Nem akarok anyáskodni feletted, de nem úgy néz ki, mintha egy sima nátha lenne.
-Megyek lefürdök.- kelt fel az ágyból, mintha nem mondtam volna neki semmit.
-Rendben.- egyeztem bele, hisz úgyse tudnám megállítani.
-Ja, és miután végeztem mindent el kell mesélned, hogy mi volt Taylorral!- fordult vissza a fürdőből. Csak ez hiányzott nekem. Biztos vagyok benne, hogy őrjöngeni fog. Kimentem a konyhába, hogy elpakoljak mindent, majd feltakarítsak. Mikor elpakoltam mindent, valaki csöngetett. Clari még áztatta magát, ezért nekem kellett felvenni a telefont.
-Igen?
-Szia. Tom vagyok.
-Szia. Nem számítottam rá, hogy ilyen hamar meglátogatsz.- tényleg nem számítottam rá.
-Eddig bírtam nélküled.
-Gyere fel.
-Ki volt az?- jött ki Clari a fürdőből hulla sápadtan.
-El kellene menned az orvoshoz.- próbáltam meg még egyszer. Egyszer hátha beadja a derekát. Az egyik pillanatban még szólásra nyitotta a száját, hogy valamit vissza feleseljen, majd  a következő pillanatban már a földön feküdt.