Everlasting love or carrer?- 8. fejezet

Sziasztok!
Megjött az új rész, amit Rékának szeretnék ajánlani! Remélem tetszeni fog!:)
Nem lett valami nagyon jó, de mindegy.
Jó olvasást mindenkinek!
Puszy Chanel


Vártam, hogy álomba merüljek, de nem sikerült. Órákig forgolódtam, de nem tudtam elaludni. Kimentem az erkélyre, hogy elszívjak egy szál cigit, ha már úgy sem tudok aludni. Most először jutott az eszembe, hogy lehet mégsem kellene leadni azt a cikket. De ha nem adom le, akkor ki fognak rúgni. Egyik megoldásból sem jövök ki jól. Minden féle képpen elvesztek valamit. Vagy a munkámat, vagy az egyik barátomat, aki akár több is lehetne barátnál. Miket beszélek, vagyis gondolok?! Nem lehet köztünk semmi barátságon kívül. Fogalmam sincs, hogy mit csináljak. Hallgassak Clarira, és ne adjam le a cikket vagy veszítsem el az egyik barátomat? A gondolataim megállás nélkül cikáztak az agyamban, aminek az lett a következménye, hogy alaposan lefáradtam, és az erkélyen a székben aludtam el.

Reggel az erkélyen ébredtem arra, hogy nagyon kényelmetlen a szék, és a végtagjaim el vannak gémberedve. Valószínű hogy Clari járt itt kint, mert be voltam takarva egy pléddel, ami egy kicsit felmelegített. Elindultam a konyhába, hogy egy bögre kávét megigyak, és észhez térjek. Clari a nappaliban a kanapén ült és egy bögre kávét szorongatott. Látta, hogy épp azt tervezem, hogy milyen módon kellene ellopni tőle a kávét, és megkönyörült rajtam, vagy lehet hogy csak magát védte.
-A konyhában van a pulton.- bementem a konyhába és tényleg ott volt. Egy bögre kávé gőzölögve hívogatott magához. Magamhoz vettem a kávét és kiültem a nappaliba Clarihoz, aki nem éppen barátságosan méregetett.
-Nem fogsz többet hozzám szólni ha leadom azt a hülye cikket?- kérdeztem egyenlőre nyugodtan.
-Nem teheted te is ezt vele.- válaszolt ugyanolyan csendesen mint én.
-Ha nem adom le a cikket ki fognak rúgni.
-Annyi pénzed van, hogy nem is kellene dolgoznod.- juttatta eszembe az örökségemet. Ezzel most alaposan megfogott.
-Ha nem adod le a cikket akkor csak a munkádat fogod elveszíteni, de ha leadod, akkor Taylort, a barátait, akik most már a te barátaid is, és engem is.- nézett rám akaratosan. Még sose láttam ilyennek. Nehéz beismerni, de valószínűleg igaza van. Megittam gyorsan a kávét, majd felpattantam, és a szobámba futottam, hogy felöltözzek. Kikaptam a szekrényből egy fehér nadrágot, és egy fehér blúzt. Miután gyorsan magamra kaptam, a fürdőbe rohantam, és amennyire csak tudtam elfogadható állapotba hoztam magam. Felkaptam a táskám, amibe gyorsan bedobtam a pendrive-om, majd a kocsikulcsot felkapva, az ajtó felé vettem az irányt.
-Most meg hova mész?- kiabált utánam Clari.
-Elintézek valamit.- kiabáltam vissza. A garázsba mentem, ahol bepattantam az autómba. Az iroda előtt megálltam, és az autóból kiugorva, besiettem az épületbe. Minél gyorsabban oda akarok érni, nehogy meggondoljam magam. A lift előtt állva folyamatosan nyomkodtam a gombot, de az az istenért se akart jönni. Mire megérkezett a lift, az ujjam teljesen elzsibbadt. Gyorsan beszálltam, majd a négyes gombot nyomtam meg. A lift csiga lassúsággal vánszorgott, és éppen hogy ki bírtam várni, hogy megérkezzek. Rögtön a főnök asszony felé vettem az irányt. Mrs. Epps pont bent volt az irodában, és nem valami szépen nézett rám, amiért berontottam hozzá.
-Remélem nyomós oka van rá, hogy így betörjön hozzám.- nézett rám könyörtelenül. Nem fogok meghátrálni.- határoztam el magamban.
-Felmondok.- jelentettem ki.
-Rendben, de először a cikket leadja ugye?- meg se döbbent a kijelentésemen, amin meg én nem döbbentem meg.
-Nem.- nem hátrálok meg! Nem hátrálok meg!-mondogattam magamban.
-Akkor mit fogok belerakni a pénteki lapba?- kérdezte kicsit idegesen.
-Addig van még három lap. Majd ki talál valamit.- vontam meg a vállam. Miután sikeresen aláírtam minden papírt, eltelt több óra hossza. Csak annyit szóltunk egymással Mrs. Epps-szel, amennyit muszáj volt. Nem vittük túlzásba a társalgást. Aláírás után az irodámba mentem, hogy összepakoljam a cuccaimat, és elköszönjek a többiektől. Nem sok dolgom volt, mert általában otthon dolgoztam, ezért a cuccaim is otthon voltak. Csak pár mappa, íróeszköz, füzet, naptár volt bent. Gyorsan kész voltam mindennel, és miután bedobáltam mindent a kocsimba, bepattantam, majd haza fele vette az irányt. A dobozt a kezembe véve felmentem a lakásunkba, ahol Clari idegesen járkált fel-alá.
-Szia.- köszöntem neki boldogan.
-Leadtad?- kérdezte nyugodtan. Nem válaszoltam csak a dobozból kivettem a felmondó nyilatkozatomat és Clari kezébe adtam. Először értetlenül nézett rám, majd olvasni kezdett. Amíg olvasott leraktam a dobozt az asztalra, és vártam, hogy Clari felfogja az olvasottakat. Többször neki futott, de nem adta fel.
-Nem tudom, hogy most jól értelmeztem-e, de mintha azt olvastam volna, hogy felmondtál.- ráncolta össze a homlokát, ami azt jelenti nála, hogy nagyon gondolkodik, de nem jut semmire.
-Jól értelmezted.- mosolyogtam rá.
-Jaj de jó.- ugrott Clari a nyakamban örömében.- Ezt meg kell ünnepelnünk.
-Ne haragudj, de előbb el szeretnék intézni még valamit.- a nézéséből ítélve arra jutottam, hogy tudja mit szeretnék elintézni.
-Csak ügyesen, és még nem szeretnék keresztanya lenni! Csak azután, hogy a koszorúslányod vagy esetleg tanúd lennék.- csúnyán néztem rá, és végre elhallgatott. Ma már sokadjára beültem az autómba, és a külvárosba hajtottam. Nagyon figyelnem kellett, hogy ne tévedjek el, mert nem igazán figyeltem egyszer sem, amikor erre jártam. Mikor Tayjel jöttünk, akkor sötét volt, amikor meg Tommal, akkor a fák számolásával töltöttem el az időm. Többször rossz utcába fordultam be, de nagy nehezen sikerült befordulni a jó utcába. A ház előtt volt egy kaputelefon, ami eddig még sose tűnt fel. Tom volt aki felvette a telefont, de állítása szerint csak azért, mert épp ott ment el mellette, de persze ha tudja, hogy én vagyok, akkor még az emeletről is lefutott volna. Ezt azért nem hiszem el, de nem igazán foglalkoztam vele. Beálltam az udvarra, majd a bejárati ajtóhoz indultam. Mikor ki akartam nyitni az ajtót, akkor vágódott ki, és ijedtemben ugrottam egyet.
-Szia. Csak nem megijesztettelek?- kérdezte Tom szokásához híven vigyorogva.
-Nem, csak ugrándozni volt kedvem.- néztem rá gúnyosan.
-Nagyon vicces kedvedben vagy.- pillanatok alatt fel tudja húzni az agyam, de Tomra nem lehet haragudni.
-Öhm...beengedsz?- néztem rá felvont szemöldökkel.
-Igen, de csak ha megkapom az ölelésem.- vigyorgott szüntelenül. Odasétáltam hozzá, majd megöleltem. Miután nagy nehezen elengedett, megkérdeztem, hogy hol van Tay.
-Gondolhattam volna, hogy nem hozzám jöttél.- húzta el a száját Tom. - Fent van a szobájában. Tudod az utat.
-Köszi.- mosolyogtam rá, majd a lépcső felé vettem az irányt. Az ajtó előtt egy pillanatra meghátráltam, mert nem voltam biztos benne, hogy helyes, amit teszek. Bekopogtam az ajtón, majd beléptem. A látvány ami fogadott, örökre bevésődött az agyamba. Tay egy barna hajú lánnyal volt éppen elfoglalva. Nem vették észre, hogy beléptem, ezért szépen csendben vissza kiléptem a folyosóra. Megtörten ballagtam le a lépcsőn a nappaliba. Tom és Kellan kérdő tekintetével találkoztam, majd egy sziát elmormolva az ajtó felé vettem az irányt. Már nyitottam volna ki az ajtót, amikor elém vetődött Kel, mögém pedig Tom, és nem engedtek kimenni.
-Engedjetek ki kérlek.- néztem Kelre könyörgően.
-Addig nem engedünk el, amíg nem mondod el, hogy mi történt.- A kanapéhoz vezettek, majd miután leültünk, kérdőn néztek rám. Eddig kibírtam, hogy ne bőgjem el magam, de most a könnyeim eleredtek.
-Ne sírj.- öleltek magukhoz a fiúk. Miután egy kicsit lecsitultam, faggatni kezdtek.
-Van valami piátok?- kérdeztem a srácoktól, abban reménykedve, hogy a válasz igen lesz.
-Ezt most komolyan kérdezed?- nevetett fel Kel, majd gyors fel is pattant, és egy csomó üveg sörrel, tequilával, borral tért vissza. Mindenből hozott, hogy tudjak miből választani. Ittam egy kis ezt, egy kis azt, majd el tudtam mondani végre, hogy mi a baj. A végére oda jutottam, hogy nem érdekel Taylor. Nem is értem, hogy miért húztam fel magam ennyire, hisz nincs közöttünk semmi. Azt csinál, amit akar.
-Tudjátok mit fiúk?- kérdeztem két korty között. -Imádlak titeket!- öleltem magamhoz őket.- Taylor pedig le van ejtve.
-Mi is imádunk kicsi csillag, de nekem sajnos el kell mennem.- állt fel Kel a kanapéról.
-Muszáj?- néztem rá kérlelően.
-Sajnos igen, de megígérem, hogy sietek. -kacsintott rám. -Addig is itt van veled Tom. Nagyon vigyázz rá haver.- mondta Tomnak. Miután Kel elment, Tommal megpróbáltunk beszélgetni, de az akadozó nyelvem, kicsit megnehezítette a kommunikációt. Kicsit elálmosodtam, de haza nem tudtam volna menni.
-Gyere. Felviszlek aludni.- megpróbáltam felállni, de majdnem lefejeltem a padlót. Még időben kapott el Tom. A karjaiba vett, és az emeletre vitt.
-Rohadj meg Taylor!- kiabáltam a szobája előtt. Tom próbált csitítani, de nem sok sikerrel járt. Nem tudom, milyen szobába vitt be, de itt még nem jártam. Hasonló volt, mint Tay szobája, de nem az övé volt az biztos, és nem is vendégszoba volt.
-Ez ki szobája?- kérdeztem kíváncsian.
-Az enyém.
-Nem...akarok zavarni. Jobb lenne, ha haza mennék.
-Ilyen állapotban nem engedhetünk sehova. Clari megöl minket.- Tom óvatosan lerakott az ágyra, majd amikor fel akart egyenesedni, nem hagytam, mert a kezem a nyakán összekulcsoltam. A szemében értetlenség tükröződött. Nem tudom, hogy miért tettem, de közelíteni kezdtem az arcához.