Everlasting love or career? - 13. fejezet

Sziasztok!
Tudom, hogy tegnapra ígértem, de nem nagyon volt ihletem, ma viszont előjött a brutális énem, és tudtam írni.
Meg szeretném köszönni a komikat!
Remélem tetszeni fog nektek ez a rész!
Jó olvasást!
Puszy Chanel

 

- Nincs köztünk semmi, semelyik sráccal. - tiszta ideg volt, és megpróbáltam vele nyugodtan kommunikálni, de megnehezítette nem kicsit a dolgot.
- Az újságok nem ezt mondják. - tudtam, hogy ez lesz. Nem bízik meg bennem.
- Az újságoknak hiszel? Ha elhiszed azokat a pletykákat, akkor talán jobb lenne, ha befejeznénk ezt. Egy kapcsolat bizalom nélkül nem ér semmit. És te nem bízol bennem ez egyértelmű. - a düh helyett az arcán a döbbenet ült ki. Nagyon szeretem, de nem tudok úgy vele lenni, hogy nem hisz nekem.
- Te most szakítani akarsz velem?
- Nem bízol bennem, hanem az újságoknak hiszel. Szerinted ez normális? Szerintem nem.
- Igazad van. - hajtotta le a fejét. - Megígérem, hogy nem fogok kételkedni benned. - jött közelebb hozzám, majd előttem egy lépéssel megállt. - Nem érhet így véget.
- Nem fogsz bennem kételkedni sose?
- Nem. - ígérte meg. Egyszerűen képtelen vagyok haragudni rá. Azt a kis távolságot, ami elválasztott minket egymástól átszeltem, és magamhoz húztam egy csókra. - Szeretlek. - nézett mélyen a szemembe, mikor elváltunk egymástól.
- Én is. - mosolyogtam rá.
- Gyönyörű vagy. - nézett végig rajtam, amitől az arcom piros színűre váltott át.
- Köszönöm. - Miután bezártam az ajtót, elindultunk a lift felé. Pechünkre, nem működött, ezért a lépcsőt kellett választanunk. Az ötödikről kellett lesétálnunk. Még mindig jobb, mintha felfele kellett volna mennünk. Tom egy hatalmas fekete limuzint bérelt, ami egyenesen a díjátadó helyszínére vitt minket. Fél óra volt csak az út.
A limuzinból kiszállva a vörös-szőnyegen találtuk magunkat. Tomba belekaroltam, és elindultunk a bejárat felé. A fotósok aktívan kattogtatni kezdték a gépüket, amint megláttak minket. Holnap ismét címlapon leszek, és tudom, hogy az egész világ utálni fog, amiért összetöröm Rob és Tay szívét. Mielőtt leültünk volna a kijelölt helyünkre, a színpad mögé mentünk, mert Tom beszélni szeretett volna Robbal. Nem kellett sokáig keresgélnünk, gyorsan megtaláltuk az egyik folyosón Kristennel. Kris ellenségesen és undorral az arcán mért végig, amit nem értettem. Egy arany Reem Acra ruha volt rajta, ami szerintem egész jól állt neki. Rob elég nyúzottnak tűnt, és kicsit furcsán nézett rám. Fogalmam sincs, hogy mi baja van velem neki is, de majd ha egyedül lesz, megkérdezem.
- Haver, ne haragudj. Tudom, nagyon bunkó voltam. - kért bocsánatot Tom Robtól. Nem tudom, hogy mikor és miért vitatkoztak, de majd kiderítem. Egyre több dolog van, amiről fogalmam sincs.
- Tényleg bunkó voltál, de már megszoktam tőled. - vigyorgott Rob.
- És még én vagyok bunkó. - morogta Tom. Még beszéltek pár szót a srácok, majd a helyünkre kellett mennünk, mert kezdődött az átadó. Egymás mellett volt a helyünk. Az egyik oldalamra ült Tom, a másikra Rob. Rob mellé ült Kris, mellé pedig Tay. Taylorral eddig nem is találkoztunk, de nem nagyon bántam. Tay tekintetét egész idő alatt magamon éreztem. Az Eclipse több kategóriában is nyert, aminek örültem, annak ellenére, hogy a filmet nem is láttam még. Krist a legjobb női főszereplő díjjal jutalmazták. A díj átvételekor gúnyosan mosolygott rám, és azt hiszem, hogy megdöbbentettem, amikor látta, hogy mosolyogva tapsolok neki. Nem tudom, hogy mi baja van velem, de különösebben nem is érdekel. Nekem nincs vele semmi bajom, és attól, hogy utál, még nem fogom utálni ugyan úgy, ahogy ő engem. Miután kiosztottak minden díjat, megbeszéltük, hogy elmegyünk bulizni. A baj, csak az volt, hogy a ruhám nem éppen bulizásra alkalmas. Ezt épp el akartam mondani Tomnak, amikor Ashley tűnt fel, vagyis inkább a nyakamba ugrott.
- Szia Ashley. - öleltem meg.
- Annyira örülök, hogy látlak. - Megfogta a kezemet, és a színpad mögé kezdett húzni. - Jól emlékszem ugye, hogy egyforma a méretünk? - Milyen méret? Elvesztettem a fonalat. - Na mindegy. Úgyis mindjárt kiderül. - Egy szobába húzott be, ahol rengeteg, gyönyörű ruha volt.
- Ezek ki ruhái? - kérdeztem, amikor közelebb mentem a ruhákhoz, és megnéztem párat. Az én stílusom volt a legtöbb.
- Bármelyiket választhatod. - mutatott végig a ruhákon.
- Jó, de kinek a ruhái ezek? - kérdeztem meg újra.
- Az egyik barátnőm stylist, és nekem hozta ezeket a ruhákat. Úgyhogy bármelyiket választhatod.
- Köszönöm Ash! - öleltem meg. Egy csomó ruhát felpróbáltatott velem Ash, amik egyre vadabbak voltak. Miközben nézegettük a őket, megkérdeztem, hogy Kris miért utál.
- Nem utál. - válaszolta rögtön, majd gyorsan elfordult, hogy háttal álljon nekem.
- Nagyon rosszul hazudsz.
- Nem hazudok. - tagadta rögtön felém fordulva, de amikor meglátta, hogy nem veszem be, beismerte, hogy tényleg hazudott. - Tényleg utál, de csak azért, mert féltékeny rád.
- Miért lenne féltékeny rám? Egy olyan lány, mint ő egy magamfajtára lenne féltékeny? Ash ez hülyeség.
- Nem hülyeség. Ez az igazság. Féltékeny, mert szép, okos, kedves lány vagy és ráadásul a fiúk körberajonganak. Amióta feltűntél, minden srác veled foglalkozott. Nagyon hozzánk se szóltak. Teljesen megváltoztak. - döbbenten hallgattam, amit Ash mond. A levegőben a feszültséget tapintani lehetett volna. Nem tudtam, hogy ezért utál Kris, és hogy mióta feltűntem, minden teljesen megváltozott. Ezen sürgősen változtatni kell, és vissza kell állnia a rendes kerékvágásnak. Miattam nem mehetnek tönkre régi barátságok. Nem tudnék élni a bűntudattal együtt.
- Ash, én ezt nem tudtam. Miért nem mondtad?
- Mert mit csináltál volna, ha mondom? Elmész, és többet nem látunk? - bólintottam, hogy ezt csináltam volna valószínű. - Inkább ne szóljanak hozzánk a srácok, minthogy elmenj. Én személy szerint nagyon megszerettelek, és Nikki is. Krisszel, pedig ne foglalkozz. Egyszer be fogja látni, hogy nem olyan vagy, mint amilyennek gondol. Ki tudja, lehet, hogy legjobb barátnők lesztek. - nevetett a saját viccén, immár boldogan Ash. A fagyos hangulat másodpercek alatt eltűnt, és folytattuk a keresést. Ennyi ruha közül nehéz kiválasztani a tökéleteset, mégis sikerült. Egy fekete combközépig érő ruhát választottam, ami a legszolidabb volt mind közül. Ash is választott magának egy ruhát, amit én biztos nem vettem volna fel. Elég mély volt a dekoltázsa, és Ashen egyszerűen fantasztikusan állt. Rajtam, nem biztos, hogy így állt volna. A fiúk keresésére indultunk, hogy végre mehessünk bulizni. Nem volt nehéz megtalálni őket, mert ugyan ott voltak, ahol hagytuk őket. Most már többen voltak, mint amikor elmentünk. Itt volt Kel, Nikki, Sam, és két ismeretlen srác. Nikki ugyan úgy üdvözölt, mint ahogy Ash. Szó szerint a nyakamba ugrott. Kel és Sam két puszival köszöntött, majd Sam bemutatott az ismeretlen fiúknak. Az egyik fiút Marcus Fosternek, a másikat pedig Bobby Longnak hívják. Mind a ketten gyerekkori barátjuk Robnak, de a többi sráccal is jóba vannak. Nagyon aranyosak mind a ketten, de nem az esetem egyikük sem. A buli helyszínére egy limuzinnal mentünk. A limóban elkezdődött már az ivászat. A hangulat tökéletes volt, és Kris se tudta elrontani azt. A klubban volt lefoglalva egy box nekünk. Ezek szerint megvolt előre tervezve a buli.
- Csajok, menjünk táncolni. - ugrott fel Ash. Nikkivel felálltunk, hogy társuljunk Ashleyhez. Krisnek nem volt kedve táncolni, de egyértelmű, hogy csak miattam. Először a tánctér szélén kezdtünk el táncolni, majd egyre beljebb sodródtunk. Ashley egy ismeretlen sráccal táncolt, mi pedig Nikkivel együtt. Nikki is elkeveredett egy sráchoz, és mivel egyedül nem akartam táncolni, elindultam arra, amerre a többieket találhatom. Épp el akartam indulni, amikor egy kéz kulcsolódott a derekamra. Ismeretlen érintés volt, ezért ijedten fordultam meg. Egy magas, kigyúrt srác volt.
- Táncolsz velem? - nézett rám mosolyogva.
- Ne haragudj, de már várnak rám. - mutattam a boxunk felé. Tom nem nagyon örülne neki, ha meglátna egy másik fiúval táncolni. Elindultam a srácok felé, de a csuklómat megfogva állított meg.
- Táncolj velem. - kérte gyengéden.
- Kérlek, engedj el. - néztem a csuklómra, melyet a kezével fogva tartott. Mintha meg se hallotta volna, amit kértem tőle, mosolyogva húzni kezdett maga után, a mosdók felé. Megpróbáltam lefeszíteni a kezét a csuklómról, nagyon kevés sikerrel. A női mosdóba húzott be, ahol ránk zárta az ajtót, a kulcsot pedig a zsebébe rakta.
- Mit akarsz tőlem? - léptem tőle távolabb, amikor elengedett. Addig hátráltam, amíg a fal meg nem állított. Mikor oda ért hozzám, el akartam menekülni, de a lábam földbe gyökerezett.
- Nagyon csinos vagy. - húzta végig a kezét az oldalamon, majd a fenekemen állapodott meg.
- Ne bánts, kérlek. - néztem rá könyörgően.
- Nyugodj meg, élvezni fogod. - a hajamat félresöpörte a nyakamból, és csókolgatni kezdett. Ellöktem magamtól, és segítség után kezdtem kiabálni, de nem hallotta meg senki a hangosan dübörgő zene miatt.
- Kussolj. - pofozott meg olyan erővel, hogy a földre estem. Lehajolt hozzám, és a kezeimnél fogva felállított, majd a falhoz lökött. A ruhát letépte rólam, majd a melltartómat. Miközben a testemet végigcsókolgatta, megpróbáltam ellökni magamtól sikertelenül. Miután letépte rólam a bugyimat, lehúzta a nadrágját, és a bokszerjét. Magához rántott, majd másodpercekkel később a földre lökött. A földön összehúztam magam magzatpózba, amikor valaki megpróbált bejönni az ajtón.
- Segítség! - kezdtem el kiabálni, de befogta a számat. Megharaptam a kezét, és amikor elkapta, újra kiabálni kezdtem. Egy hatalmas pofont kevert le, amitől, felrepedt a szám. Aki kint volt, már nem akart bejönni, így minden reményem szertefoszlott, ami arra irányult, hogy megúszom ezt az egészet. A lábaimat szétfeszítette, és közé helyezkedett.
- Könyörgöm ne. - kértem sírva, de mintha meg se hallotta volna. Egy határozott mozdulattal belém hatolt, és ezzel egy időben a sikolyom betöltötte a teret.
- Lie! Itt vagy? - nyitotta meg az ajtót Nikki, de az még mindig zárva volt.
- Ha megszólalsz, megöllek. - A fenyegetése ellenére megszólaltam, vagyis inkább kiabáltam.
- Nikki! - minden egyes lökésénél egy kisebb sikítás hagyta el a számat. Nikki eltűnt az ajtó túloldaláról, vagyis nem hallotta, hogy kiabáltam. A könnyeim megállíthatatlanul folytak végig az arcomon. Miután végzett, felöltözött, és a földön fekvő testemet rugdosni kezdte.
- Mondtam, hogy kussolj! - Minden egyes rúgásnál, éreztem, hogy közeleg a vég. Hirtelen befejezte a rugdosásom, és az ajtó felé indult. Mikor odaért, kinyitotta a zsebében lévő kulccsal, majd másodpercek alatt eltűnt. Összegömbölyödtem a földön, és vártam, hogy elérkezzen a halál. A sötétség nem váratott sokat magára, hamar elérkezett.


Rob a díjátadón:


Kris a díjátadón:

Taylor a díjátadón:

Hayley ruhája:

Ashley ruhája: