Everlasting love or career?- 12. fejezet

Sziasztok!
Mivel ma van a mi imádott Taylorunk születésnapja, ezért ma rakom fel a fejezetet. Múlt hétre terveztem, de nem volt sok idő írni. Remélem nem haragszotok nagyon! Lehet, hogy holnap rakok fel egy új részt, hisz ez a fejezet nagyon rövid lett :S
Meg szeretném köszönni a komit R.S.-nek és nikinek! (L)
Jó olvasást mindenkinek!
Puszy Chanel

Clari és Kellan csókolóztak. Még nem vették észre, hogy itt vagyok, ezért gyorsan kiosontam a folyosóra. Nem telt el két perc, amikor egy hatalmas csattanást hallottam, és mellé szegődött barátnőm kiabálása is. Nem igazán értettem, hogy miért kiabál, de bízom benne, hogy el fogja nekem mondani. Nem sokkal később Kel viharzott ki az ajtón és majdnem kilökte a kezemből a süteményeket. Egy bocs elmormolása után, ment is tovább. Óvatosan beléptem Clarihoz, hisz nem tudhatom, hogy mire számíthatok. Mikor beléptem, az ablakon nézett ki, és fel se figyelt rám. Közelebb léptem hozzá, és az ágya melletti székre ültem le, melyen nemrég még Kel ült. Lassan felém fordult, a tekintete pedig a sütikre siklott.
- Elmondod, hogy mi történt? - csak bólintott, és vártam, hogy elkezdjen mesélni, de nem tette. A sütit oda adtam neki, és rögtön megeredt a nyelve.
- Megcsókolt.
- Drágám ezt én is tudom. Láttam.
- Akkor biztosan azt is láttad, hogy viszonoztam. - sütötte le a szemét. Bólintottam, majd folytatta. - Később viszont, eltoltam magamtól, és meg is pofoztam, majd kiabálni kezdtem vele.
- Nem értem, hogy miért pofoztad meg. - néztem rá értetlenül.
- Mert nem szeretem.
- Nem értelek. - ráztam meg a fejem.
- Én se téged. - nézett rám. Nem tudom, hogy miért nem ért, de jobb, ha nem kérdezem meg.
- Csajszi szerintem pihenned kellene.
- Lehet, de nem akarok egyedül maradni.
- Itt maradok. - elvettem tőle a tányért, majd vártam, hogy elaludjon. Percekkel később már aludt is. Nagyon gyorsan el tud aludni, velem ellentétben. Felálltam a székről és a kanapéhoz sétáltam, és lefeküdtem aludni. Kicsit kényelmetlen volt, de muszáj volt elviselnem valahogy. Nagyon fáradt voltam, és emiatt viszonylag hamar sikerült elaludnom. Boldogan adtam át magam a sötétségnek, és vártam, hogy jöjjenek a szép és valótlan képek, melyeket az elmém vetít le nekem. Hiába vártam őket, nem jöttek.

Reggel teljesen el voltam zsibbadva minden hol. Kinyitottam a szemem, de a hirtelen fénytől gyorsan vissza is csuktam. Nagy nehezen megmozdultam, és felültem a kanapén, de a szemem nem nyitottam ki. Szépen lassan néztem csak fel a pilláim alól, és akkor vettem csak észre, amikor teljesen kinyitottam a szemem, hogy Clari nincs itt. Bekopogtam a mosdóba, hátha ott van, és szerencsére ott is volt. Mondtam neki, hogy lemegyek a büfébe venni valami ételt, és majd jövök. A pénztárcámat kivéve a táskámból, a büfé felé indultam. Mikor leértem, beálltam a sor végére, ami nem mondanám, hogy rövid volt. Tizenöten biztos voltak előttem. Egy pár ember furcsán nézett rám, de nem igazán fordítottam rá nagy figyelmet. Mikor majdnem én következtem, akkor láttam meg egy újságot, aminek én voltam a címlapján. Mikor közelebb értem, akkor a szöveget is el tudtam olvasni.

Egyszerre két színésszel is jár a fantasztikus újságíró?

Jobban szétnéztem az újságok között, és akkor láttam meg, hogy nem csak ennek az újságnak vagyok a címlapján. Tíz újságból hétnek voltam a címlapján. Mikor sorra kerültem, vettem szendvicseket, és az összes újságból vettem egy darabot, amelyiken láttam, hogy szó van rólam benne. A büfés ránézett az újságon látható képre, majd rám, és rögtön lefagyott az arcáról a mosoly. Úgy látszik, hogy most én vagyok a rossz, és aki mindenkivel össze fekszik, mikor ez nem így van, de ezt csak én, meg a két fiú tudja. Miután mindent kifizettem, felmentem Clari kórtermébe, ahol nem néz mindenki szajhának. Mikor beléptem, ismét nem találtam Clarit, de most a mosdóban se volt. Biztos valami vizsgálatra kellett mennie. Leültem a kanapéra, amíg várok rá, és a felső újságot kezdtem el olvasgatni.

Tegnap Robert Pattinsont egy hölggyel kaptuk lencsevégre, akiről kiderült, hogy nem más, mint Hayley Stryder volt újságíró. Los Angeles egyik parkjában beszélgettek barátságosan, majd nem sokkal később, kézen fogva elindultak, egy közeli kórházba. Lehet, hogy a hölgy terhes? Azt nem lehet tudni, hogy terhes-e a kisasszony, de valószínűleg ő a szexi vámpír újabb kiszemeltje, vagy még sem?! A kórházba együtt mentek be, de Mr. Pattinson előbb elhagyta a kórházat, mint a kedvese. A hölgyre, fotósok hada várt, és mikor kilépett az ajtón, körbe vették, és kérdésekkel bombázták, de egyikre sem felelt. A fotósok gyűrűjéből egy férfi mentette meg, aki sapkában, és szemüvegben volt, de valószínű, hogy nem más volt, mint Taylor Lautner. Egy szerelmi háromszögbe csöppentünk bele? 

Eddig bírtam olvasni. Ennyi szemetet, hogy lehet összehordani? Már magam se értem, hogy hogy lehettem újságíró. Undorodom magamtól. Ha ezeket Tom meglátja, szóba se fog velem állni. A fejemet a kezembe temettem, és gondolkodni kezdtem. Tom csak nem hisz el ilyen pletykákat. A gondolataimba merülve észre se vettem, hogy valaki bejött. Csak akkor tűnt fel, amikor a vállaimnál megrázott egy kicsit. Amikor felnéztem, apával találtam szembe magam. Felpattantam a kanapéról, és a nyakába ugrottam. A könnyeim, megállíthatatlanul folytak végig az arcomon, és értek partot, apukám pólóján.
- Nem örömödben sírsz, ugye? - tolt el magától, és nézett a szemembe. Letörölte a könnyeimet, majd leültetett a kanapéra. - Mi történt kicsim?
- Nem tudom ezt végig csinálni. - ráztam a fejem hevesen, miután letöröltem a könnyeimet.
- Elmondod, hogy mi történt? - a kezébe adtam az újságokat, és vártam, hogy mit fog mondani. Pár perccel később szólalt csak meg. - Kicsim, ezekkel nem szabad foglalkozni. A barátaid, és a rokonaid, nem hiszik el ezeket a pletykákat, és ez a lényeg. Nem szabad azzal foglalkoznod, hogy mit pletykálnak rólad. Ha látják rajtad, hogy bántanak a pletykák, szét fognak szedni darabokra. Bátornak kell mutatnod magad előttük. Tudom, hogy képes vagy rá, hisz az én kislányom vagy.- ölelt magához. Lehet, hogy igaza van apának, és nem szabad megfutamodnom. Nem fogok most se visszavonót fújni.
- Jó reggelt. - lépett be az ajtón Clari, majd miután adott egy puszit apának, és nekem is, lefeküdt az ágyba. - Megzavartam valamit? - nézett rám összevont szemöldökkel.
- Nem. Dehogy is. Csak apa beugrott, hogy meglátogasson, és hogy aláírjam a papírokat. - mosolyogtam rá apára, aki ezer wattos mosollyal nézett vissza rám. Aláírtam a papírokat, majd apu el is ment. Claritól elköszöntem, mert lassan nekem is el kell kezdenem készülődni. Fél óra múlva értem haza, és rögtön a kádba vetettem magam. Hihetetlenül jó érzés volt, ahogy elmerültem a habokban. A fürdés után, megcsináltam a hajam, majd a sminkem. A hajamat egy laza kontyba fogtam csak össze. Ilyenkor nincs itt az én szeleburdi barátnőm, amikor szükségem lenne az ügyes kezeire. A ruhámba belebújva, megnéztem magam a tükörben. Egész elfogadható állapotban voltam. Tom, éppen akkor csöngetett, amikor késznek ítéltem magam. Az ajtóban, ahogy vártam, Tom állt. Mosolyogva nyitottam ajtót, de a mosoly lefagyott az arcomról, amikor megláttam Tom arcát.
- Mi a baj?
- Mi van közted és Rob között? Vagy közted és Taylor között? - szegezte nekem a kérdést, miután beinvitálta magát.

Hayley ruhája:

Ui:. A komik ösztönzően hatnak rám :P Sokkal könnyebben megy az írás, ha megdobtok párral :D